14.Capítuló: Te amo!

Holo amiga! 

Elérkeztünk az évad első felének végéhez! Nem is lenne más mondanivalóm, úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba!:D

Hogy mi maradt meg azokból a másodpercekből, amikor felébredtem? A hideg, amitől libabőrös lettem. A hasogató fejfájás, amitől még akkor sem tudtam gondolkodni, amikor kinyitottam a szemem. A száraz fűszálak, amiken feküdtem és a leírhatatlan vágy, hogy visszajussak a koncertre. Hogy visszajussak Jorgehoz. Csak akkor fogtam fel, hogy hol vagyok. Egy árokban feküdtem az autópálya mellett. Látszódott a tábla, amire nagy betűkkel ez volt írva: Barcelona. Emlékeztető: kitekerni Lukas nyakát. Elég távolságra tett ki, hogyha nem tudok itt (elég lehetetlen módon) taxit fogni, ne jussak vissza... Felálltam, és gondolkodni kezdtem. Nem volt más választásom, stoppolnom kellett. Vagy 10 percig álltam ott, de senki nem akart megállni. Aztán már csak egy dolog jutott eszembe. A közeledő kocsi, amiben látszólag normális figurák ültek (egy fekete hajú lány és egy göndör hajú fiú) elérhetőnek látszott. Kiléptem az útra és reméltem, hogy megállnak. Nem hogy megálltak, öt méterrel előttem fékeztek. Én esküszöm, nincs ekkora mázlista a világon, mint én. 0,0001% esély volt rá, de megtörtént. Sőt, semmi esély nem volt rá, mégsem álmodtam! Ők voltak azok! Amikor a kocsi lassított, Alba ugrott ki belőle. Alba Rico Navarro. Mellette pedig Facu ült. Facundo Gambande. 

- Tini! - ölelt át. - Mi a franc van veled?

- Tini? hajolt ki Facu is.

- Ülj be és adj magyarázatot! - nyitotta ki nekem az ajtót Alba. 

- Én... - kezdtem. - Hosszú, ígérem elmondom, csak vigyetek vissza a koncertre. 

- Facu, a koncertre!- vigyorgott Alba. Alba annyira természetfölöttien barátságos, hogy azt nem lehet leírni. Neki első helyen a barátság áll és mindent felad érte. Mind tudtuk, hogy mióta megismerte Facut, szerette, de még jóval azután, hogy Cande és Facu szakítottak sem engedett Facunak, mert bár Cande már rég megfeledkezett Facuról, Alba nem akarta őt megbántani. Talán ő közülünk a legmegértőbb. Ha azt mondja, gyere beszélgetni, úgy érti, beszélj és ő majd hallgat. Tényleg, ő olyan barát, aki nemcsak együtt nevet veled, hanem letörli a könnyeidet is.

                                                                     *

- Mit akarsz mondani Rosa? - Jorge úgy érezte, kirohan a világból.

- Felvettem ahogy téged fenyeget! - Jorge megpróbálta értelmezni a mondatot.

- Ott voltál? 

- Tinivel, de mindegy... - legyintett Rosa, aztán kinyomta a telefont. Jorge egészen addig nem értette miért, amíg meg nem látta az integető Rosát, egy csomó rendőrautóval a nyomában.

- Na, tehát megmutattam a felvételt a zsaruknak, akik elmentek Lukas szállodájába, ahol azt mondták, Lukas a koncerten van, szóval... - foglalta össze Rosa.

- Rosa! - állította le Jorge. - Nem tudom, hol van Tini. Lukas elvitte valahová! - megmutatta az sms-t. 

Az elkövetkező 20 percben Jorge próbálta rávenni Felt, hogy húzza az időt, amíg Tini meglesz. 

- Oké Jorge! - jelentette be Fel. - Egyedül énekled a Podemost. Miért nincs itt Tini?

- Én.... - magyarázkodott volna Jorge, de Lodo befejezte a számot. Jorge jött. Felipe betolta a színpadra.

- Hová tegyem? - mutatott Lodo a mikrofonra.

- Maradjon a kezedben. - mondta Fel. - Ha megjön Tini,nyomd a kezébe.

                                                                                *  

- Na? - faggatott Facu. - Jöttünk a koncertre, de nem elég, hogy késünk, még te is az út szélén stoppolsz...

- Van ez a Lukas... - magyaráztam, mire bólogattak, hogy ismerik Jorge sztorijaiból. - Ott volt Barcelonában, és megfenyegette Jorgeot, hogy vagy átadja a helyét neki, vagy történik valami velem. Jorge inkább feladta volna a karrierjét, de én írtam Lukasnak egy sms-t, hogy nem dől be neki... aztán Lukas megjelent, én elájultam és itt ébredtem. - daráltam, aminek következtében egy pillanatra lefagytak. - Röviden. És akkor még nem vettük bele Rosát, meg hogy volt egy csók....

- Mi??? - vigyorgott Alba.

- Érkezünk.... - jelentette be Facu, aztán leparkolt. Én megígértem, hogy a koncert után beszélünk, majd berohantam. Csak akkor vettem észre, hogy Lodo mikrofonnal a kezében őrülten keres valamit.

- Martina Stoessel! - kiáltott rám .- Színpadra ebben a másodpercben!

Nem kérdeztem semmit, csak elvettem a mikrofont és énekelni kezdtem. Jorgeal. Amikor beléptem, Jorge közeledni kezdett egy hatalmas mosollyal. Együtt énekeltünk. Nem tudom, hogy egy másodperc, egy perc, vagy egy óra volt-e. Csak azt tudom, hogy számomra a végtelen volt. Nem érdekelt sem Lukas, sem a rendőrök lámpája (????). Csak az ő arcát láttam. 

De a dal véget ért, és Jorge mosolya eltűnt. Távolodni kezdett tőlem és én nem tehettem semmit. Vagy mégis. Kockázatos volt, de meg kellett tennem. A dal. Kirántottam egy gitárt a színpad mellől és a kezembe vettem a mikrofont.

- Ezt a dalt... - mondtam. - Egy olyan személynek szánom, aki fontos számomra.

Belekezdtem az Amor Eternoba. 

Algo despertó en mi corazón (valami felébredt a szívemben)

Que es más fuerte que cualqier otra cosa (ami erősebb minden másnál)

No puedo parar (nem tudom megállítani)

Pero yo sé lo que quiero (de tudom, mit akar)

te Ilevar donde mi corazón me dice (oda visz, ahova a szívem súgja)

Elénekeltem az első versszakot, de Jorge a refrénnél visszafordult és együtt énekeltünk. Nem tudtam, mi lesz, ha a refrén véget ért, ugyanis nem volt befejezve a dal. De Jorge folytatta. És akkor rájöttem: a dal tegnap nem a fejemből szólt, Jorge játszotta.

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Voy a luchar por ella (harcolni fogok érte)

Nada puede detenerme (semmi nem tud megállítani)

Pero te necesito (de szükségem van rád)

No me dejes ir (ne hagyd, hogy elmenjek)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Lo sé, el amor puede hacer dano (tudom, a szerelem fájhat)

Pero cuando estoy con usted (de mikor veled vagyok

Cuandro nuestos ojos se encuentran (mikor a tekintetünk találkozik)

Congelación Tiempo (megfagy az idő)

Si usted piensa que no puede aguantar más ( ha úgy gondolod, nem bírod tovább)

si queres renunciar a (ha fel akarod adni)

Estaré allí (én ott leszek)

Si usted no ve (ha te nem is látod)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Voy a luchar por ella (harcolni fogok érte)

Nada puede detenerme (semmi nem tud megállítani)

Pero te necesito (de szükségem van rád)

No me dejes ir (ne hagyd, hogy elmenjek)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

És a dal végén csak álltunk ott. Egyikünk sem szólt, mert nem kellett. A dalban mindent elmondtunk, amit kellett. Az egyik keze a derekam köré fonódott, a másikkal közelebb húzott magához. Aztán megcsókolt. És ebben minden benne volt. Már semmit nem akartam, csak ott állni az ölelésében. Aztán a csajok kezdtek el nekünk pisszegni, hogy már vagy két perce nyálaskodunk és le kéne jönnünk. 

Kéz a kézben sétáltunk le a színpadról. Mindenki gratulált a dalhoz, de Jorge maga után húzott egy üres folyosóra.

- Ugye jól vagy? - kérdezte aggódva. - Hol voltál?

- Valahol Barcelona határánál. - mosolyogtam. - Alba és Facu hozott vissza.

- Mi? - elkerekedett a szeme. - Hogy kerültek ők oda?

- Meg akartuk nézni a koncertet, de elkéstünk. - ebben a pillanatban lépett mellénk Alba és Facu.

- Mennyi volt az esélye, hogy pont arra jöttök? - nevettem el magam.

- A lényeg, hogy megtaláltunk. - zárta le a témát Facu.

- Mit keresnek itt rendőrök?- lépett mellénk Rugge. - Alba? Facu?

- Sok mindenről lemaradtál. - vigyorgott Jorge. - A rendőrök Lukast keresik. 

- Hm? - értetlenkedtem. 

- Rosa felvette a beszélgetésemet Lukassal. - magyarázott. Körülbelül 5 perc múlva hallottuk meg Lukast.

- Ehhez semmi joguk! - tiltakozott a bilincs ellen.

- Pillanat! - Jorge a rendőrhöz lépett. - Kaphatok egy percet? - a felügyelő bólintott és odébb lépett. 

- Egy dolog lenne. - habozott Jorge. - Adok valamit, hogy emlékezz rám. 

Miután kimondta, várt egy pillanatot, és akkorát lesózott Lukasnak, hogy ő összerogyott. 

- Ennyi!- mondta, aztán visszalépett hozzánk. Lukast beültették a kocsiba és elvitték. Jorge magához húzott. A többiek magunkra hagytak bennünket, hogy megbeszélhessünk mindent.

Most a buszon vagyunk, utazunk vissza, Argentínába.  A fejem Jorge vállán pihen és csak bámulom a mellettünk elsuhanó tájat. Amint Buenos Airesbe érünk, Lodo és Tomas megy vissza a turnéra, mi pedig kapunk két hónap teljes szünetet. Aztán turné és turné. 

- És most? - felemelem a fejemet és Jorgera nézek.  

-  Most visszamegyünk Buenos Airesbe. - feleli. - Aztán pedig irány Santorini.

- Tessék? Átrepüljük a fél világot egy nyaralásért?Görögországba akarsz rögtön menni?

- Mit vársz tőlem? - vigyorog. - Két hónapot nyaralás nélkül?

Igaza van. Van még, amit meg kell szoknom. 

Na, kedves olvasóim! Ezzel véget ért az első évad első fele. A második is nem sokára érkezik, és gondolom már kitalálhattátok, hogy a srácok is szünetelnek kicsit. Na most: mivel még nincs igazán kész az első rész, lesz egy hét szünet. Egyszóval: a jövő héten nem lesz rész! De két hét múlva ígérem, hozom az új részt!:)

xoxo: Panna