20.Capítulo: Még egyszer... utoljára! /Évadzáró rész 2/1/

Hola, hola!:)
Megjött az új rész! Megsúgom: évadzáró! De higgyétek el, megpróbálom még izgisebbre csinálni a következő évadot!<3
Ebből nem fogok olyan nagy cécót csapni, mint a koncert utáni részekből, úgyhogy sietek a következő résszel, elárulom, már készül!:)

- Itt vagy, vagy ez csak a tested? - Jorge hadonászni kezdett a szemem előtt. A tengerparton sétáltunk, ami önmagában is gyönyörű látványt nyújtott. A sziklákhoz csapódó hullámok hangja megalapozta a hangulatot, és egy külső szemlélő azt gondolhatta, hogy ez életem legjobb napja, mégsem volt az. Igazából ennél rosszabb aligha lehetett volna. De ezt még magamnak sem szerettem volna beismerni. 
- Igen, csak... Mechivel összevesztünk. - ez nagyrészt igaz volt, a mondat csak része volt csak hazugság.
- És min? - tudakolta Jorge.
- Lényegtelen. - legyintettem. - Jorge, mondanom kéne valamit.
- Előtte menjünk el egy helyre oké? - megindult felfelé, egy hangulatos kis utcán.
- Jorge, nagyon fontos! - megszorítottam a kezét. 
- Mondd, ha annyira fontos! - megállt, és felém fordult. Felkészültem rá, hogy elmondom neki, hogy végleg elmegyek, mikor megcsörrent a telefonom. Felipe volt az.
- Tini kérlek! - nem is köszönt, de könyörögni kezdett nekem. - Csak egy kis időről van szó.
- Mi? Te honnan... - azt hittem tud az állásajánlatról, de nem erről volt szó.
- Csak egy icipici koncertfoszlány... A többiek már belementek, csak te és Jorge kelletek. - mondta. Jorge bólintott mellettem.
- Mikor? Hol? - tudakoltam.
- Este a főtéren. - tájékoztatott. Úgy döntöttem, 2 nap alatt csiga lassan is haza érek Buenos Airesbe, így úgy döntöttem, ez a kis "koncertfoszlány" még belefér.
- Jó, ott leszünk. - letettem a telefont, és újra Jorgera néztem.

A kép a szentendrei Görög kancsó étteremben készült, ha arra jártok, érdemes benézni!

- Először kaja, aztán mehetünk! - megragadta a kezem, és húzni kezdett,meg sem álltunk egy hangulatos kis étteremig. A terasz pont a tengerre nyújtott kilátást. Egy pincértől hamar kaptunk egy-egy étlapot, és választottunk magunknak egy-egy gyros tálat. Nem telt sok időbe, mire hozták is a rendelésünk. Komolyan, elállt még a lélegzetem is attól a látványtól. Ínycsiklandó volt. A hús porhanyós, és jól átfüstölt volt, a tzatzikit pedig pont eltalálták. Megfelelő mértékű, só, és hagyma volt benne, pont ami az ízlésemnek megfelel. 
- Tehát... te költözöl hozzám, vagy én hozzád, vagy új lakást veszünk? - Jorge megtörölte a száját a szalvétával és máris tervezgetésbe kezdett. 
- Jorge...
- Tudod mit? Teljesen mindegy, a lényeg az, hogy együtt leszünk... - mosolygott. Bennem pedig megállt az ütő.
- Jorge, én elmegyek! - böktem ki. Túl váratlanul. Túl hangosan. Túl fájdalmasan. 
- Micsoda? - előrehajolt, és az asztalra könyökölt. - Tessék?
- Elfogadtam egy ajánlatot. Egy éves turné Amerikában. Elmegyek Jorge! - a kezembe temettem az arcomat.
- Tini! Komolyan? Komolyan mondod? - felállt, hogy nyomatékot adjon magának. A hangját egyre feljebb emelte, és a végén már szinte kiabált. 
- Ne akadj ki ennyire, jó? - csitítgatni kezdtem, de nem vált be. Végül Cande hívása mentett meg. Jorge idegesen felvette a mobilját.
- Mi van? 
- Nyugi! Nyugi van kisember! - csak némely szót csíptem el Cande mondataiból, de igyekeztem minél többet hallani belőlük. - Tudtok a koncertről?
- Igen, miért? - kérdezte Jorge.
- Mert előtte, ha lejöttök a tengerhez, találtunk egy jó kis kenu kibérlő helyet. - jelentette ki a barátnőm. - Jöttök?
- Igen, persze! - odahajoltam a telefonhoz, és belekiabáltam, mire Jorge lecsapta. Tiszta ideg volt. Végül is, mire számítottam? Hogy ujjongva kiabálni kezdi: Hurrá, hurrá? 
- Eltalálsz a szállásig? - kérdezte, de nem nézett a szemembe. 
- Persze... - bólintottam, mire sebesen elindult az utcán, engem pedig magamra hagyott.

Lassan vissza caplattam a szállásra, ahol Felipe aki idő közben megérkezett, közölte, hogy hova is mentek a többiek. Hamar oda értem, nem volt messze a villaparktól. Egy hangulatos kis folyó partján vártak.
- Na, Tinita, végre, hogy itt vagy! - kiáltott rám Lodo.
- Igen. - bólintottam.
- Oké, akkor Tini és Jorge lehetnek egy hajóban, nem? - kérdezte Cande.
- Én inkább Ruval leszek. - Jorge felállt, és a vízre tett egy kenut. Nem mondom, eléggé szíven ütött. Újra szemembe tűnt a csuklómon lévő felirat, de most nem segített. Csak rontott a hangulatomon.
- Oké, akkor mi leszünk együtt Tini! - javasolta Cande. Bólintottam, és a vízre toltuk a kenut, ami miatt így vízgyűrűk képződtek a nyugodt víztükrön. Beültünk, és körbe kémleltem. Lodo és Mechi voltak egy hajóban, és nem arrólvan szó, hogy nem szeretném Candet, de irigy lettem Lodora. Nekem kéne most Mechi mellett ülnöm. De sikerült elbaltáznom. Thomas és Xabi ültek együtt, ahogy Alba és Facu, Tara is itt volt (gondolom Felipevel érkezett), és ő Samu mögött nyúlt az evezőért. Niconak nyomát sem láttam, talán köze van hozzá annak a reggeli, szőke lánynak.
- Indulhatunk? - kérdezte Cande, és a kezembe nyomott egy evezőt.
- Persze! - mosolyogtam rá. Az evezőt belemártottam a vízbe, és igyekeztünk egyszerre mozdulni Candevel, hogy felgyorsítsuk magunkat.
- Úgy lekörözünk... - Ru gúnyos hangja csapta meg a fülem. A két hajó mintha  fordított tükörképe lett volna egymásnak, nálunk elöl a vidám Cande ült, náluk Ru vidult hátul. A mi kenunkban hátul én vágtam búskomor arcot, náluk elöl Jorge még csak meg sem mukkant, talán stílust váltott és emo lett.
- Képzelem! - Cande is beszállt a vitába.
- Mit szóltok egy versenyhez? - Thomasék is mellénk értek, és bólintva bevártuk a többieket. 
- 3, 2, 1! - Tara visszaszámolt, és az 1-re mind ellöktük magunkat. Thomas és Xabi hamar élre törtek, mögöttük közvetlenül Lodo és Mechi evezett, mi pedig fej-fej mellett haladtunk Jorge-ékkal.  De ő egyszer csak kiemelte az evezőjét a vízből, én pedig értetlenkedve ugyanígy tettem, így esélyt adtunk Samuéknak és Facuéknak arra, hogy lekörözzenek.
- Mit csinálsz ember? - verte hátba Rugge Jorget.
- Esélyt adok a csajoknak arra, hogy leelőzzenek, Tini szeret elmenekülni, és lelépni! - oké, Jorge szavai eléggé mellbe vertek. Óvatosan felálltam, vigyázva, hogy ne boruljunk fel.
- Ez egy vissza nem térő lehetőség, nem érted? - lassan kiabálni kezdtem, hogy elnyomjam a torkomban növekvő gombócot.
- Mi van? - Ru vállba bökte Jorget.
- Passz... - tárta szét Cande a kezét.
- És az nem számít, hogy én mit gondolok? Megkérdeztél egyáltalán valakit, mielőtt döntöttél? Vagy csak engem hagytál ki? - Jorge is felpattant, és a kenujuk vészesen inogni kezdett.
- Tinita, ülj le most! - parancsolt rám Cande, de észre sem vettem.
- Nem zavar, hogy ez az én életem? - ordibáltam. Nem vettük észre, hogy a többiek idő közben megálltak, és már mindenki tud mindent. - Hullócsillag lettem volna...
- Jorge, fejezd be, felborulunk! - kiabált Ru.
- De nem érted, hogy én... - abban a pillanatban Cande és Ru összenézett. Rugge belelökte Jorget a vízbe, Cande pedig engem taszított le a kenuról. Nem akartak vizesek lenni. Megértem.
- Gondolhattál volna ránk! - amint Jorge felbukkant a felszínre, újra kiabálni kezdtünk.
- Könyörgöm Jorge, ez az ÉN életem... - a lábammal kalimpálva próbáltam kijjebb jutni. Amikor a talpam érintette az iszapot, igyekeztem minél hamarabb kijutni a partra. Megerősítést remélve néztem körbe, a lábam körül kavargó koszos vízben. Kényelmetlen volt így álldogálni.
- Lodovica, legalább te megérthetnél! - támogatás reményében pillantottam Lodora, aki a térdig érő vízben trappolva közeledett felém.
- Tini, a mi helyzetünk teljesen más. Én eltűntem volna a Violetta után. Én nem érdekeltem volna utána senkit. - lesütött szemmel kémlelte a kavargó vizet. - De te más vagy. Tini, te vagy Violetta, a Live után is kapsz majd lehetőségeket!
- Srácok, nyugodjatok meg! - csitítgatott bennünket Tara. - Tini tudja, mit kell tennie! Helyesen fog cselekedni! 
Tara szavai csak még inkább azzal az érzettel töltött el, hogy igenis óriási felelősség terhel engem. De ez van. Sebes léptekkel hagytam el a partot. Vizesen caplattam vissza a szállásra. Dühömben hajtogatás nélkül hajigáltam a cuccaimat a bőröndbe. Nem volt sok. Mégis, mintha egy évig pakoltam volna. Kikaptam egy ruhadarabot közülük, és felkaptam.

Jorge ruhái szanaszét szórva hevertek az ágyon. Felemeltem egy kockás inget, és mélyen beszívtam az illatát. Gondolkodás nélkül dobtam be a bőröndömbe. Nem, ez nem lopás! Csak... szükségem volt rá. Majd visszaadom neki. Csak azt nem tudtam, mikor. Mikor látom őt viszont...