19.Capítulo: Az ajánlat

Hola chicas!
Jó hír, jó hír!:) Megcsináltam! Kész az új rész!<3
Bár nem tudom, miért fújom fel ennyire, mivel a címből láthattátok is!:D
Itt is ugyanaz a helyzet, mint a Quiero cantar!-nál, nem tudom, milyen rendszerességgel jönnek a részek...:(
De megpróbálok sietni, ígérem!*-*
A díjakat mindenkinek nagyon köszönöm, és ígérem, lassacskán kirakom őket, de sok a dolgom...
Mondhatnám, hogy reggel a madarak csicsergésére keltem, szép is lenne! Nem. Jorge horkolása ébresztett fel. Azt is próbálhatnám bemesélni nektek, hogy én kedvesen betakartam, és hagytam, hogy tovább aludjon. De semmi értelme nem lenne, mert nem így történt. Közel hajoltam hozzá, és beleordítottam a fülébe:
- Véget ért a téli álooom! - ordítottam, fizetségképp pedig kaptam egy tenyeret a számra. 
- Én vagyok az a fajta medve, aki sokat alszik, te viszont az őrült, veszett gyilkológép! - suttogta.
- Mi? Nem. Én egy cuki maci vagyok. - felpattantam az ágyról, és a szekrényhez ugrottam. Tekintettel a tegnapi kánikulára felkaptam egy ujjatlan felsőt, és egy rövidnadrágot. Elnéztem Jorget, aki seperc alatt visszaaludt. Halkan lenyomtam a kilincset, és kiléptem a folyosóra. Rápillantottam a faliórára. Reggel hat óra, nagy valószínűséggel senki nincs még fent. Hát igen. Ha minden jól megy, korán kelő vagyok. De nem csak én. Kint a folyosón akármilyen hihetetlen is, de valaki zuhanyzott. Reggel hatkor. Bekopogtam a fürdőbe, és lassan benyitottam. 
- Nincsen nálam értékes tárgy! - Cande hangját hallottam meg. 

- Nyugi, csak én vagyok! - nevettem. - Te reggel hatkor zuhanyzol?
- Te beszélsz? Te meg reggel hatkor kelsz! - elzárta a csapot,  és kinyúlt egy törölközőért. - Ruggero szerintem meghempergett a sárban, vagy nem is tudom... De csupa kosz. És engem is összekent. 
- Na, én megyek. - újra kiléptem a folyosóra, és lesétáltam a lépcsőn. Még reggel kikészítettem magamnak egy könyvet, úgyhogy lehuppantam a kanapéra, és azt kezdtem nyúzni. 30 oldal után feltűnt, hogy Candenek még nyomát sem láttam. Felbattyogtam, és benéztem a szobájukba. Rugge félig a földön feküdt, de a feje valahogy még az ágyon volt, Cande pedig az ágy túlsó oldalán húzta a lóbőrt. Persze. Visszamentem, és újra a könyvbe temetkeztem volna, de Mechi slattyogott le kómásan. 
- Idő? - kérdezte, miközben levetette magát velem szemben. 
- Hét óra. - lapoztam egyet, majd becsuktam a könyvet. Mire felnéztem, Mechi a kanapéra kuporodva aludt. 
Úgy döntöttem, hogy kimegyek, és sétálgatok kicsit. Elindultam, és csak akkor vettem észre, hogy kicsit lehűlt a levegő. Összehúztam magamon a kardigánt, amit indulás előtt dobtam be a biztonság kedvéért. Körbejártam a villapark területét, így nyolckor visszaértem. Úgy döntöttem, nem várok tovább, és sorban rontottam be Ruggeékhoz, Xabihoz, Mechit is felvertem a kanapéról, aztán berontottam Jorgehoz, aki nem volt sehol. Elhúztam a függönyt,  hátha csak az ágy alatt bujkál, és fényben észre veszem. De nem a szobában volt. Kint az ablak alatt állt.  
- Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által, 
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid. - szavalta vigyorogva.
- Rokonaim? - nevettem. - Te betanultad a Rómeó és Júliát? - kérdezte, mire megrántotta a vállát.
- Martina Stoessel Alejandro Muzlera! Hozzám költöznél? - kérdezte Jorge. A szívem a torkomban dobogott, de a válasz egyértelmű volt.
- Igen. - bólintottam. 
- Most bemegyek. - jelentette ki halkan Jorge, és lassan elindult az ajtó felé. Mosolyogva vártam, bent, de nem igazán úgy jött be, ahogy kint állt. Útközben felszedett valamit. A vízipisztolyt, amit tegnap vettek Ruval. 5 másodperc alatt sikerült csuromvizesre lőnie. 
- Ha eléggé eláztatok, indulhatnánk enni is. - dugta be a fejét Cande. Kitépte Jorge kezéből a játékszert, és spriccelt párat a fiú pólójára. 
- Na, kifelé! - az arcán látszott, hogyha nem engedelmeskedünk, ellátja a bajunkat a vízipisztollyal. Valahol a szobában felhangzott a Podemos, amit a telefonomon beállított csengőhangnak tituláltam be. 
- Egy perc! - könyörgően néztem rájuk, mire elhagyták a szobát.Előkotortam a vizes törölközők, és fölösleges kenceficék alól a világító kijelzőjű készüléket.
- Haló? - mivel ismeretlen szám hívott, fogalmam sem volt arról, hogy ki is hív.
- Martina Stoessel? - a vonal másik végéről egy férfi hangja hallatszott.
- Igen, és ön kicsoda? - kérdeztem.
- A nevem Raul Gorden. - valamiért ismerős volt a neve, de nem törődtem vele. - A Hollywood Records egyik ügynöke vagyok. Apukáddal dolgoztam együtt egyszer. 
- Kérem, eléggé sietnék, elmondja, hogy miért keres? - sürgettem.
- Megpróbálok rövid lenni! - kezdte. - Hallottalak énekelni. Nem akarok hazudni, azt is tudom, hogy mennyi pénz van benned, a kisgyerekek imádnak téged. Alejandro elmondta, hogy szeretnél saját turnéba kezdeni. Nem mondom el még egyszer, ez egy egyszeri ajánlat. 1 éves turnét ajánlok neked Amerikában. Hollywoodban kezdünk.
Lefagytam. Egy szó sem jött ki több a számon.

- Tessék? - akadoztam, és levegőért kapkodtam. 
- Adok pár óra gondolkodási időt, de a következő hétben vagy leszerződsz, vagy hagyod elúszni a lehetőséget. Hívj fel még 10 óra előtt, vagy egyértelmű jelnek veszem. - mondta Raul határozottan. Az órámra pillantottam. Fél tíz. Tikk-takk-tikk-takk....
- Nem. Én... elfogadom. Szeretném ezt a lehetőséget! - hirtelen döntés volt. De meghoztam. És már nem változtathattam rajta.
- Rendben. Szeretném, ha 3 nap múlva reggel bejönnél hozzám. Apukád elmondja, hová gyere. Szia! - letette a kagylót, én pedig néma csöndben, visszafojtott levegővel álltam. 
- Minden rendben? - lépett be Mechi.
- Aha. - bólintottam, pedig ez közel sem így volt.
- Akkor gyere! - kihúzott a szobából, egyenesen a gondtalanul álló csapatunkhoz.Nem akartam letörni őket, így gondoltam később szólok nekik, de feltétlenül az este tervezett indulás előtt. Nem tudtam, hogy jó döntés volt-e igent mondani, de ki tudja, hogy ha most nem mentem volna bele, nem tűnök-e el örökre a színről. A reggeli viszonylag csöndben telt. részemről. Bár Mechi és Cande a fejem fölött elég harsányan nevetgéltek, de én csak turkáltam az ételben. 
- Skacok! - Jorge tapsolt egyet, mire viszonylag mindenki elcsöndesedett. - Ma tartsunk páros napot!
- Mi van? - értetlenkedett Nico.
- Igen. Mindenki kettesben tölti a napot, a párjával. - jelentette ki Jorge, mire rámosolyogtam. Amúgy is neki szerettem volna először elmondani. Persze Mechi után, akivel nem tehettem meg, hogy nem vele osztom meg elsőként. 
- Rendben. - bólintott vigyorogva Cande, és közelebb húzódott Ruggehoz.
- Gyrost fogok etetni veled! - jelentette ki Clara határozottan, és Diego felé fordult.
- Akkor én meg Nicoval legyek egész nap? - Samu teljesen kiakadt, és Nico is kényszeredetten felnevetett, de megrázta a fejét.
- Rám ne számíts haver! - kitolta maga alól a széket, és megindult egyenesen egy szőke lány felé, és nem sokára elhallatszott a nevetésük a mi asztalunkig is. Halkan álltunk fel, és ahogy a szállásra értünk, behúztam Mechit az egyik szobába. Felvázoltam a helyzetet neki, és földre szegezett tekintettel hallgatott végig.
- Aha... - bólintott halkan. 
- Vélemény? Mechi nem mondhatsz csak ennyit. - elhalkultam, hogy ne verjem fel az egész házat. - Elmegyek egy évre, te meg meg akarod úszni egy ahammal?
- A te döntésed. Nem kérdeztél meg, nem hiszem, hogy ezután lenne beleszólásom. - mondta ridegen, majd feltépte a kilincset. Nem ordított, nem volt dühös... csak szomorú. És ez fájt a legjobban. Nem tudtam, de lehet, hogy az volt az a pont, ahol a Mechivel való bizalmas barátságunk véget ért. Továbbra is mosolyogtunk egymásra, de nem volt meg a levegőben vibráló bizalom köztünk. Csak két lány voltunk, két üres mosollyal. És ez is az én hibámnak tudható be...