Díj #4

Hola!
Újabb díjjal jövök, amit köszönök szépen Bekának!:D

Szabályok:

1.Írd le,kitől kaptad!

2.Írj magadról 10 dolgot!

3.Válaszolj a díjazód 10 kérdésére!

4.Tegyél fel 10 kérdést!

5.Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

1.Imádok blogolni

2.Azt tudni kell, hogy ha az Amor Eternot c. dalt akárhol is keresitek, nem fogjátok megtalálni. Órákig ültem a zongoránál, és én írtam meg, ahogy lesz a második évadban is egy felbukkanó, saját dal.

3.Ezekhez ugyan dallam is kapcsolódik, de ezt nem tudom megmutatni, mert nincs aki felénekelné

4.Még fogalmam sincs, hogy merre szeretnék elindulni pálya terén

5.Először fogalmam sem volt, hogy egyáltalán létezik olyan sorozat, hogy Violetta, egészen addig, míg az egyik barátnőm me, jött azzal, hogy forgatni akarnak egy violetta szerű valamit, és eljátszanék-e benne valakit. Ehhez kellett megnéznem az akkor 1 évados sorozatot. Végül ebből nem lett semmi, de én megszerettem a Violettát.

6.A bloghoz gyakran veszek ihletet az életemből. 

7.Volt, hogy két óráig a verte de lejos magyar fordításos videóját néztem, és nem tudtam betelni vele

8.Iszonyú nagy hatással vannak rám a dalok, volt egy helyzet, mikor nagyon izgultam, meghallgattam háromszor a Podemost, és beivódott az agyamba az a szó, hogy Podemos (képesek vagyunk rá) és már nem is izgultam.

9.Most épp az Es mi pasión hallgatását nem bírom befejezni

10.Igazi vezetéknevem nem a virág, de 10 évesen, mikor az e-mailem csináltam, nem jutott más eszembe... (nem kell megijedni, nem vagyok pszihopata, tényleg pannának hívnak, csak a vezetéknevem nem ez...)

Kérdések:

1.Láttad már a Törésvonalat?

Nem, még nem.

2.Milyen színű a hajad?

Már egyértelműen barna

3.Mi ad inspirációt a bloghoz?

Az életem, a dalok, néha a gifek, mindig változik... Nem régen Niki küldött nekem egy gifet, és máris kipattant a fejemből egy ötlet a Quiero-ra!

4.Milyen témájú blogba kezdenél bele?

Kipróbálnám magam egy fantasy blog terén, de most egy inkább akcióra hasonlító ötlet juttt eszembe, de nem tudom, hogy elkezdem-e...

5.Ki a legjobb barátnőd?

Tóth Szonjának hívják a minyonom!

6.Top 5 blog?

Phu, annyi van, hogy az nem fér bele 5 számba

7.Kedvenc zene?

Ahm... jelen pillanatban nem tudok egyet mondani. A Verte de lejos, a Without the love(nem violettás) és az Es mi pasión az...

8.Sportolsz, ha igen, mit?

Igen, 4. éve kézilabdázom!

9.Mi az álmod?

Hogy végre kitegyem ezt a díjat... oké, nem! Az, hogy egyszer egy könyvön olvashassátok a nevem.

10.Kedvenc sorozat?

Folyton változik. Jelenleg a Szellemekkel suttogó, de a Violetta mindig az első helyeken áll.

Kérdéseket és díjazottakat már megjelöltem a quieron, úgyhogy ezeket most itt nem írom le!<3

20.Capítulo: Búcsúzom... /Évadzáró rész 2/2/

Hola chicas!
Nincs semmi közlendőm, szóval... gyerünk, olvassátok csak!:)

Csak a koncert miatt dugtam ki az orrom a szállásról. A bőröndömet magam után húzva léptem ki a küszöbről. Apa kocsija állt kint. Mosolyt erőltetve az arcomra közelítettem felé.
- Szia kicsim! - pattant ki. Válaszul csak jó szorosan magamhoz öleltem.
- Miért jöttél? - kéredztem.
- Hiszen elfogadtad Raul ajánlatát, nem? Visszaviszlek. - kijelentésére teljesen lefagytam.
- Te... tudtad? - akadoztam. Bőröndömet becsúsztattam a csomagtartóba. Túl fáradt voltam, hogy haragudjak rá.
- Én javasoltalak téged Raulnak. 
- Köszi! - bepattantam a kocsiba, és vártam, hogy elinduljunk. Apa nem kérdezett semmit. Szavak sem kellettek hozzá, hogy rájöjjön, olyan bajom van, amiről semmi kedvem beszélni. 
- Elviszel még a koncertfoszlányra? Felipe szervezte meg... - kérleltem.
- Persze, tudom! - legyintett. Csendben telt az út, és hamar értünk oda a helyszínre.
- Próba, próba! - tapsolt Felipe! - Alejandro! Szia! Gyerünk Tini, állj be, melegítsünk be!
Miután az öltözőben átöltöztem, beálltam a többiekhez, és átmozgattuk a végtagjainkat. 
Aztán elpróbáltuk az En gira-t, persze nem teljes díszlettel, mert nem volt idő mindet idehozni, szóval én a lépcsőről jövök le, a "nagy belépésem" helyett. Többször próbáltam odamenni Jorgehoz, de ő végig került engem. Egyszer már szólásra nyitottam a számat, mikor odakiabált Albanak. Jól esett, mondhatom. De a tánc végül elterelte a figyelmem, az Alcenemos las estrellas-t énekeltük. Aztán az Euforiat, és az On beat-et is elpróbáltuk. Aztán Mechivel álltam színpadra (aki végig kerülte a tekintetem) és elénekeltük a Mas que dos-t. A srácok próbája közben megpróbáltam kifújni magam, és Mechi után loholtam.
- Tini! Nem érdekel! Felfogtad? Nem. Érdekel. - megállított, és én teljesen lecövekeltem. Mire észbe kaptam, már becsapta az öltöző ajtaját, így kizárt engem -megjegyzem, a saját öltözőmből is. 
- Várj! - mielőtt rohanni kezdtem volna, Cande keze megállított.
- Adj neki időt! Meg fog érteni! - mielőtt vele beszélhettem volna sarkon fordult, és elment.
- Tini! Zárószám a Nuetro Camino lesz! - kiáltott nekem Fel. - Elpróbáljuk most!
Felkászálódtam Jorge mellé, és lassan, fájdalmasan elénekeltük a dalt.
- Dalvégi Leonetta csók srácok! - Tara ébresztett fel a "kómámból".
- Nem... em megy! - szinte egyszerre fordultunk a srácok felé.
- Nem megy Tara! - erősítettem meg magam Tara felé fordulva.
- Nem megy Fel... - Jorge Fel felé fordult, de még csak véletlenül sem nézett rám.
- Skacok, figyi! - Fel intett, hogy üljünk le, és Taraval együtt kezdtek magyarázni. - Lehet, hogy épp nem vagytok meg jól... nem fogunk a magánéletetekben turkálni... De ti elsősorban előadóművészek vagytok! Énekesek... színészek! Színészkedjetek! 
- Oké, megpróbálhatjuk! - bólintottam. 
- Nem... - Jorge most először nézett rám. - Ha a háttér-kivetítőn a rózsákra koncentrálódik a fény, mi pedig sötétben maradunk, és csak a kontúrunk látszik, elég, ha közel állunk egymáshoz! 
- Ezt akarod? - bólintott Tara. - Megoldjuk...
- Ezt akarod? - fordultam felé. - Megoldjuk... - ismételtem Tara szavait fájdalmasan. Lassan indultam el az öltözőbe, és ezennel lezártnak tekintettem a mind a "társalgásunk", mind a próbát. Befáradtam az öltözőnkbe, ahol még mindig Mechi pufogott. Levetettem magam az egyik székre, mire felsóhajtott. A tükrömhöz lépett, és a rúzsát felemelte. Így szoktunk egymásnak üzenetet hagyni. Egy betűt kanyarintott rá: T. Tudtam, mit fog írni. Te odio. Utállak.
- Oké Mercedes! Tudom hogy haragszol, tudom, hogy utálsz. Lehet hogy látni sem akarsz, vagy lehet, hogy legszívesebben a franc legvégsőbb kategóriájában tudnál engem. De meg kell értened! Imádlak téged, Candet, szeretem Jorget, vagy akármelyikőtöket, de ÉN is számítok! ÉN is fontos vagyok! És most mondhatod, hogy önzőségből tettem mindezt, de az igazság az, hogy igen, magam javára döntöttem. De nem voltam önző! Mert... - és akkor belém fagyott a szó. A T-után Mechi a tükrömre írta: e amo. Egybeolvastam. Te amo. Szeretlek.
- Szeretlek Tini. Akárhogy döntesz, melletted állok. - válasz helyett szorosan magamhoz szorítottam.
- Te amo! - suttogtam a fülébe.
- Csajok, kezdenek gyülekezni az emberek, vegyétek fel a jelmezt, és gyertek ki autogrammokat osztogatni! - Xabi letette a jelmezeinket az ajtó melletti székre, aztán távozott. Felkaptuk a ruhákat, és (persze csak egy selfie után) kimentünk a rajongókhoz.

@TiniStoessel: Újra veled!<3 @MechiLambre

Miután végigsétáltunk a sok kislány előtt, és kiosztottuk az autogrammokat, észrevettük, hogy közeleg a koncert kezdete. Beálltunk a színfalak mögé, és mikor felcsendült a zene,   elénekeltük az En girat, majd az Euforiat. A tánc és az ének is jól ment, legalábbis nem rontottunk. Az Alcenemos las estrellast, és a Mas que dost még kifejezetten élveztem is. De nem volt meg az az igazi adrenalin, a jó kedv, ami minden koncerten elkísér. Letudtuk az On beat-et, ami után kis pihenés következett nekünk, míg a fiúk a kiugrándozták magukat a Salta-ra. És eljött a Nuestro Camino. Egyáltalán nem vártam erre. Az egész koncertet sikerült egy műmosollyal végig csinálnom, a közönség szerintem még csak nem is sejtette, hogy legszívesebben elrohannék. Felcsendült a dal, és lassan felsétáltam. 
                                                                                *
Mechi feldúltan rontott be a terembe. Lehet, hogy Jorge és Tini voltak olyan hülyék, hogy elrontsák a kapcsolatukat, de akkor kell valaki, aki helyrehozza mindezt. Lehet, hogy Tini elmegy, de ha ők is kibírták Xabival azt a sok viszontagságot, akkor Jorge és Tini is átvészeli ezt az egy évet. Pont a színpaddal szemben állt. Jorge és Tini az utolsó versszakot énekelték. 
"Mert amit érzek.... " - hallotta Tini hangját. Nem volt több ideje. Cselekednie kellett. Ellökte a reflektort irányító férfit, és határozott mozdulattal feltolta. Pont Tini és Jorge arcára sütött a fény...
                                                                              *
Énekelni kezdtünk, és a szívem majd kiugrott a helyéről. Nem tudtam koncentrálni, csak énekeltem. A dal végén pedig ott álltunk, az arcom a kezében pihent. Ahogy előre meg volt beszélve, Jorgeból és belőlem csupán csak a kontúrjaink látszódtak, teljes sötétség volt körülöttünk. Mígnem egyszer csak vakító fény világított az arcunkba. Irritálta a szememet, így lehunytam. Éreztem Jorge finom leheletét az arcomon, majd magához húzott és megcsókolt. 
Homály fed mindent, ami az után történt. Csak arra emlékszem, hogy minden erőmmel próbáltam megakadályozni, hogy bármit is érezzek a csók közben. De nem ment. Elvesztem valahol, a szívem talán még most is ott van. Heves búcsúzkodás követte a kis koncertet. Mechi sírt is. Nem köszönt el. Azt mondta, tudja, hogy még találkozunk. Ma, holnap, vagy egy év múlva, de viszont fog látni. Mechi 2 nap múlva meglátogatott Holliwoodban. Aztán sokáig nem láttuk egymást... Azt hittem, az volt a legfájdalmasabb búcsú. Aztán Jorge lépett hozzám. Nem ölelt meg. Nem sírt, nem mosolygott. Nem csinált semmit. Csak ridegen annyit mondott:
- Viszlát! Most, és mindörökre! 
Akkor már más ember volt. Akkor lett az az ember, akihez 1 év múlva visszatértem...

  Bocsánatotokat kérem a befejezés miatt, de ennek így kellett történnie. Nem kell megijedni, jövő héten érkezik a második évad, úgyhogy... Ennyit szerettem volna ide írni!:)
                                                                       

Díj #3

Hola chicas!
Újra itt vagyok, a harmadik díjjal!:)
Ezt nagyon szépen köszönöm Nikinek! Az ő blogját itt érhetitek el!<3
Fantasztikus, ha a csodával határos módon van olyan olvasóm, aki őt nem olvassa, mindenképpen nézzen be hozzá!:D

Feladatok:

1.Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

2.Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!

3.Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4.Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5.Válaszolj 12 kérdésre!

6.Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

7.Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

8.Cseréljetek linket!

9.Küldd tovább 12 embernek a díjat!

10.Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra mutasson! 

Niki blogjáról:

1.A történet két főhősnője Camilla és Ludmilla

2.A férfi főszereplő, aki természetesen mindkét lány szívét megdobogtatja, Federico

3.Ludmi legjobb barátnője Naty, aki modora ellenére is támogatja

4.Fede is a két lány között vacilál

5.A lányok szülei gazdagok

6.Cami sokat váltogatja a stílusát

7.Fede ugyan Camival jár, de megpróbálta megcsókolni Ludmit, aki ezt nem hagyta neki

8.Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Fede végül kivel fog összejönni

9.Ludmi és Camilla testvérek

10.Ludmi nem akarja elmondani Caminak, hogy Fede mit csinált, mert nem akarja összetörni

11.Leon Geryvel jár, Vilu pedig csak mellékszereplő lesz

12.I-MÁ-DOM!!! Fantasztikus remekmű!:)

Kérdezz-felelek:

1.Szerinted milyen lehet Cami és Ludmi kapcsolata?

Az első részből megtudhatjuk, hogy ha bár Ludmi nem is mutatja, de szereti a húgát, mert nem akarja összetörni.

2.Ludmilla képes lesz elmondani, hogy Federico meg akarta csókolni?

Remélem. Ezt Caminak is tudnia kell.

3.Szerinted Diego jó, vagy rossz ember lesz a sztoriban?

Lövésem sincs. Tippem szerint... Ludmi ismerőse lesz...

4.Camilla hogyan fog reagálni, mikor megtudja, hogy Fede kikezdett Ludmival?

Eléggé ki fog akadni...

5.Ki a legszimpatikusabb szereplő a blogból?

Elég hülye válasz lesz, de Ludmi! Sok kontroll kell ahhoz, hogy ilyen lehessen. Valahol érthető a viselkedése, hisz a szüleinek is alig jut rájuk ideje, magára kell hagyatkoznia, és bár nem mondja, de látszik, hogy szereti a húgát. Szerintem ahhoz is bátorság kell, hogy az ő helyében ne egy párnát ölelgetve gubbassz a szobád sarkában... Tudom, nem vagyok komplett!XD

6.Milyennek képzeled el Cami és Ludmi apját?

Nekem German ugrik be, ha rá gondolok... az én fejemben Diego Ramos a megtestesítője!

7.Cami vagy Ludmi illik inkább Ruggero-hoz? És miért?

Ennél nehezebb kérdés nem jutott eszedbe? Sosem tudtam dönteni. Ugyanúgy szeretem a Ruggelariat, mint a Fedemillát, szerintem Mechi és Xabi is cukik együtt. Sokat vacilálok rajta... ez meg is látszik, hisz két blogomban Ruggelaria, míg a Qiuero cantar-ban Fedemilla él! Szóval... nem tudom!

8.Milyennek képzeled el a lányok házát?

Nagy, kétemeletes ház, sok szobával. Jó nagy konyha, halványan bézs beütésű falak, óriási nappali!:)

9.Milyennek képzeled el Cami és Fede kapcsolatát?

Szerintem Cami szereti Fedét, és Fede is őt, csak hogy a fiú épp úgy oda van Ludmiért, mint Camiért, és nem tudja eldönteni, kit szeret jobban...

10.Tetszik a blog?

Nem tudom elégszer elmondani, hogy I-MÁ-DOM!!!

11.Te mit tettél volna Ludmi helyében, mikor Fede próbálta megcsókolni?

Komoly? Ott helyben elaléltam volna...

12.Szerinted mivel fejeződik majd be a blog?

Tuti, hogy szuper befejezést fog kapni!:D

Kérdéseim, és díjazottak a Díj #1-es bejegyzésnél találhatók!:)

Buenos noches, chau!<3

20.Capítulo: Még egyszer... utoljára! /Évadzáró rész 2/1/

Hola, hola!:)
Megjött az új rész! Megsúgom: évadzáró! De higgyétek el, megpróbálom még izgisebbre csinálni a következő évadot!<3
Ebből nem fogok olyan nagy cécót csapni, mint a koncert utáni részekből, úgyhogy sietek a következő résszel, elárulom, már készül!:)

- Itt vagy, vagy ez csak a tested? - Jorge hadonászni kezdett a szemem előtt. A tengerparton sétáltunk, ami önmagában is gyönyörű látványt nyújtott. A sziklákhoz csapódó hullámok hangja megalapozta a hangulatot, és egy külső szemlélő azt gondolhatta, hogy ez életem legjobb napja, mégsem volt az. Igazából ennél rosszabb aligha lehetett volna. De ezt még magamnak sem szerettem volna beismerni. 
- Igen, csak... Mechivel összevesztünk. - ez nagyrészt igaz volt, a mondat csak része volt csak hazugság.
- És min? - tudakolta Jorge.
- Lényegtelen. - legyintettem. - Jorge, mondanom kéne valamit.
- Előtte menjünk el egy helyre oké? - megindult felfelé, egy hangulatos kis utcán.
- Jorge, nagyon fontos! - megszorítottam a kezét. 
- Mondd, ha annyira fontos! - megállt, és felém fordult. Felkészültem rá, hogy elmondom neki, hogy végleg elmegyek, mikor megcsörrent a telefonom. Felipe volt az.
- Tini kérlek! - nem is köszönt, de könyörögni kezdett nekem. - Csak egy kis időről van szó.
- Mi? Te honnan... - azt hittem tud az állásajánlatról, de nem erről volt szó.
- Csak egy icipici koncertfoszlány... A többiek már belementek, csak te és Jorge kelletek. - mondta. Jorge bólintott mellettem.
- Mikor? Hol? - tudakoltam.
- Este a főtéren. - tájékoztatott. Úgy döntöttem, 2 nap alatt csiga lassan is haza érek Buenos Airesbe, így úgy döntöttem, ez a kis "koncertfoszlány" még belefér.
- Jó, ott leszünk. - letettem a telefont, és újra Jorgera néztem.

A kép a szentendrei Görög kancsó étteremben készült, ha arra jártok, érdemes benézni!

- Először kaja, aztán mehetünk! - megragadta a kezem, és húzni kezdett,meg sem álltunk egy hangulatos kis étteremig. A terasz pont a tengerre nyújtott kilátást. Egy pincértől hamar kaptunk egy-egy étlapot, és választottunk magunknak egy-egy gyros tálat. Nem telt sok időbe, mire hozták is a rendelésünk. Komolyan, elállt még a lélegzetem is attól a látványtól. Ínycsiklandó volt. A hús porhanyós, és jól átfüstölt volt, a tzatzikit pedig pont eltalálták. Megfelelő mértékű, só, és hagyma volt benne, pont ami az ízlésemnek megfelel. 
- Tehát... te költözöl hozzám, vagy én hozzád, vagy új lakást veszünk? - Jorge megtörölte a száját a szalvétával és máris tervezgetésbe kezdett. 
- Jorge...
- Tudod mit? Teljesen mindegy, a lényeg az, hogy együtt leszünk... - mosolygott. Bennem pedig megállt az ütő.
- Jorge, én elmegyek! - böktem ki. Túl váratlanul. Túl hangosan. Túl fájdalmasan. 
- Micsoda? - előrehajolt, és az asztalra könyökölt. - Tessék?
- Elfogadtam egy ajánlatot. Egy éves turné Amerikában. Elmegyek Jorge! - a kezembe temettem az arcomat.
- Tini! Komolyan? Komolyan mondod? - felállt, hogy nyomatékot adjon magának. A hangját egyre feljebb emelte, és a végén már szinte kiabált. 
- Ne akadj ki ennyire, jó? - csitítgatni kezdtem, de nem vált be. Végül Cande hívása mentett meg. Jorge idegesen felvette a mobilját.
- Mi van? 
- Nyugi! Nyugi van kisember! - csak némely szót csíptem el Cande mondataiból, de igyekeztem minél többet hallani belőlük. - Tudtok a koncertről?
- Igen, miért? - kérdezte Jorge.
- Mert előtte, ha lejöttök a tengerhez, találtunk egy jó kis kenu kibérlő helyet. - jelentette ki a barátnőm. - Jöttök?
- Igen, persze! - odahajoltam a telefonhoz, és belekiabáltam, mire Jorge lecsapta. Tiszta ideg volt. Végül is, mire számítottam? Hogy ujjongva kiabálni kezdi: Hurrá, hurrá? 
- Eltalálsz a szállásig? - kérdezte, de nem nézett a szemembe. 
- Persze... - bólintottam, mire sebesen elindult az utcán, engem pedig magamra hagyott.

Lassan vissza caplattam a szállásra, ahol Felipe aki idő közben megérkezett, közölte, hogy hova is mentek a többiek. Hamar oda értem, nem volt messze a villaparktól. Egy hangulatos kis folyó partján vártak.
- Na, Tinita, végre, hogy itt vagy! - kiáltott rám Lodo.
- Igen. - bólintottam.
- Oké, akkor Tini és Jorge lehetnek egy hajóban, nem? - kérdezte Cande.
- Én inkább Ruval leszek. - Jorge felállt, és a vízre tett egy kenut. Nem mondom, eléggé szíven ütött. Újra szemembe tűnt a csuklómon lévő felirat, de most nem segített. Csak rontott a hangulatomon.
- Oké, akkor mi leszünk együtt Tini! - javasolta Cande. Bólintottam, és a vízre toltuk a kenut, ami miatt így vízgyűrűk képződtek a nyugodt víztükrön. Beültünk, és körbe kémleltem. Lodo és Mechi voltak egy hajóban, és nem arrólvan szó, hogy nem szeretném Candet, de irigy lettem Lodora. Nekem kéne most Mechi mellett ülnöm. De sikerült elbaltáznom. Thomas és Xabi ültek együtt, ahogy Alba és Facu, Tara is itt volt (gondolom Felipevel érkezett), és ő Samu mögött nyúlt az evezőért. Niconak nyomát sem láttam, talán köze van hozzá annak a reggeli, szőke lánynak.
- Indulhatunk? - kérdezte Cande, és a kezembe nyomott egy evezőt.
- Persze! - mosolyogtam rá. Az evezőt belemártottam a vízbe, és igyekeztünk egyszerre mozdulni Candevel, hogy felgyorsítsuk magunkat.
- Úgy lekörözünk... - Ru gúnyos hangja csapta meg a fülem. A két hajó mintha  fordított tükörképe lett volna egymásnak, nálunk elöl a vidám Cande ült, náluk Ru vidult hátul. A mi kenunkban hátul én vágtam búskomor arcot, náluk elöl Jorge még csak meg sem mukkant, talán stílust váltott és emo lett.
- Képzelem! - Cande is beszállt a vitába.
- Mit szóltok egy versenyhez? - Thomasék is mellénk értek, és bólintva bevártuk a többieket. 
- 3, 2, 1! - Tara visszaszámolt, és az 1-re mind ellöktük magunkat. Thomas és Xabi hamar élre törtek, mögöttük közvetlenül Lodo és Mechi evezett, mi pedig fej-fej mellett haladtunk Jorge-ékkal.  De ő egyszer csak kiemelte az evezőjét a vízből, én pedig értetlenkedve ugyanígy tettem, így esélyt adtunk Samuéknak és Facuéknak arra, hogy lekörözzenek.
- Mit csinálsz ember? - verte hátba Rugge Jorget.
- Esélyt adok a csajoknak arra, hogy leelőzzenek, Tini szeret elmenekülni, és lelépni! - oké, Jorge szavai eléggé mellbe vertek. Óvatosan felálltam, vigyázva, hogy ne boruljunk fel.
- Ez egy vissza nem térő lehetőség, nem érted? - lassan kiabálni kezdtem, hogy elnyomjam a torkomban növekvő gombócot.
- Mi van? - Ru vállba bökte Jorget.
- Passz... - tárta szét Cande a kezét.
- És az nem számít, hogy én mit gondolok? Megkérdeztél egyáltalán valakit, mielőtt döntöttél? Vagy csak engem hagytál ki? - Jorge is felpattant, és a kenujuk vészesen inogni kezdett.
- Tinita, ülj le most! - parancsolt rám Cande, de észre sem vettem.
- Nem zavar, hogy ez az én életem? - ordibáltam. Nem vettük észre, hogy a többiek idő közben megálltak, és már mindenki tud mindent. - Hullócsillag lettem volna...
- Jorge, fejezd be, felborulunk! - kiabált Ru.
- De nem érted, hogy én... - abban a pillanatban Cande és Ru összenézett. Rugge belelökte Jorget a vízbe, Cande pedig engem taszított le a kenuról. Nem akartak vizesek lenni. Megértem.
- Gondolhattál volna ránk! - amint Jorge felbukkant a felszínre, újra kiabálni kezdtünk.
- Könyörgöm Jorge, ez az ÉN életem... - a lábammal kalimpálva próbáltam kijjebb jutni. Amikor a talpam érintette az iszapot, igyekeztem minél hamarabb kijutni a partra. Megerősítést remélve néztem körbe, a lábam körül kavargó koszos vízben. Kényelmetlen volt így álldogálni.
- Lodovica, legalább te megérthetnél! - támogatás reményében pillantottam Lodora, aki a térdig érő vízben trappolva közeledett felém.
- Tini, a mi helyzetünk teljesen más. Én eltűntem volna a Violetta után. Én nem érdekeltem volna utána senkit. - lesütött szemmel kémlelte a kavargó vizet. - De te más vagy. Tini, te vagy Violetta, a Live után is kapsz majd lehetőségeket!
- Srácok, nyugodjatok meg! - csitítgatott bennünket Tara. - Tini tudja, mit kell tennie! Helyesen fog cselekedni! 
Tara szavai csak még inkább azzal az érzettel töltött el, hogy igenis óriási felelősség terhel engem. De ez van. Sebes léptekkel hagytam el a partot. Vizesen caplattam vissza a szállásra. Dühömben hajtogatás nélkül hajigáltam a cuccaimat a bőröndbe. Nem volt sok. Mégis, mintha egy évig pakoltam volna. Kikaptam egy ruhadarabot közülük, és felkaptam.

Jorge ruhái szanaszét szórva hevertek az ágyon. Felemeltem egy kockás inget, és mélyen beszívtam az illatát. Gondolkodás nélkül dobtam be a bőröndömbe. Nem, ez nem lopás! Csak... szükségem volt rá. Majd visszaadom neki. Csak azt nem tudtam, mikor. Mikor látom őt viszont...

Díj #2

Hola, hola!
Amint látjátok, újabb díjat szeretnék kitenni, jelenleg a Biustól kapottat. Ezúton is nagyon köszönöm neked!<3

http://tuddhogyszeretlek.blogspot.hu/

Feladatok:

1.Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

2.Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!

3.Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4.Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5.Válaszolj 12 kérdésre!

6.Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

7.Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

8.Cseréljetek linket!

9.Küldd tovább 12 embernek a díjat!

10.Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra mutasson! (ezt én nem tudtam megtenni, úgyhogy a "plecsni" alá kiteszem Bius blogjának linkjét!)

12 dolog a Nel mio mondo-ról:

1.Jortini történet

2.Tini és Jorge a forgatáson találkoznak

3.Ruggero Tini bátyja

4.Tini és Mechi legjobb barátnők

5.Jorge egyszer becsapja Tinit, aki nagyon nehezen bocsájt meg a fiúnak

6.Tini szülinapján a srácok egy dallal, a Ser Mejor-ral köszöntik fel őt

7.Tini egy részben leesik a lépcsőről, és kórházba kerül

8.Tini sokáig próbál csak barátként tekinteni Jorgera

9.Lodo, Cande, Mechi, Alba és Tini nagyon jó barátnők ahogy a valóságban, a blogban is

10.Tini az anyukájával, és a bátyjával, Ruval él

11.Lara egyszer megfenyegeti Tinit.

12.Ahogy Bius összes blogja, ez is szuper!

Kérdezz-felelek:

1.Szerinted Jorge és Tini végleg összejönnek?

Merem remélni!

2.Mi a véleményed Jorgeról az eddig olvasott részek alapján?

Szerintem nagyon odaadó tud lenni, ha egy szeretett személyről van szó, ugyanakkor lobbanékony is.

3.Kit kedveltél meg a legjobban a történetben?

Rugget. Elég poénos karakter.

4.Tetszik a blog? Folytassam?

Nem ember, írd meg egy könyvben!!! Igen, folytasd, de hamar!:)

5.Szerinted Lara és Jorge újra együtt lesznek? Szeretnéd?

Óh, persze, nagyon szeretném!!! Jortini utáló vagyok, azért van jortinis blogom! Dehogyiiis! (ha elképzelitek hozzá a kecskemekegés szerű tiltakozást, hatásosabb!) Lara tartsa magát távpl a forgatástól!

6.Tini újra látni fogja az apukáját?

Remélem! 

7.Szerinted Tininek miért ilyen nehéz kibékülni Jorgeval?

Mert megbántotta, becsapta őt. Ezek után idő kell, hogy a bizalom újjáépüljön, ha ez egyáltalán lehetséges. Bizalom nélkül pedig egy kapcsolat falai nem igen stabilak, bármikor összeomolhatnak. (Phú, de költői voltam!!!:)

8.Mit gondolsz Lararol?

Lenne hozzá 1-2 szavam... Elsősorban, hogy hagyja beteljesülni az IGAZ SZERELMET!!!

9.Szerinted Jorge miért írt Tiniek egy dalt?

Egyszerű... mert fülig belé van zúgva!!!

10.Aranyos, hogy Jorge küzd Tini szívéért?

Nagyon cuki!<3

11.Milyennek képzelted el Tini szülinapi buliját?

Feldíszitett helység, sok kaja (hogy Ru teletömhesse magát), sok vendég, karaoke...

12.Szép ajándékot kapott Tini Jorgetól a szülinapjára?

Gyönyörű! Arany medál, képzeletemben gyönyörű, gravírozott betűkkel... (a kinyitható medálért nálam pluszpont jár!)

Az én blogomról+a kérdéseimet, díjazottakat az előző, díj 1# című bejegyzésnél találjátok, nem hiszem, hogy bármi értelme lenne ezeket újra leírni, plusz így suliidőben se energiám, se kedvem nincs hozzá...

Következőnek megcsinálom Nikitől kapott díjat, aztán sorban mindenkiét, és tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, csak lassú vagyok...

Addig is, Buenos noches, chau!<3

Díj #1

Hola, hola!
Nem résszel érkeztem, de köztünk szólva elmondom, írófélben van!:)
Díjjal jöttem, amit nagyon nagyon köszönök Bekának!<3
Még sok van, tervezem, hogy holnap majd még kirakok egyet!:D
De most itt vagyunk, szóval rajta!:)

http://alehetetlenszerelem.blogspot.hu/

Feladatok:

1.Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

2.Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!

3.Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4.Írj 12 dolgot a saját blogodról!

5.Válaszolj 12 kérdésre!

6.Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

7.Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

8.Cseréljetek linket!

9.Küldd tovább 12 embernek a díjat!

10.Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra mutasson! (ezt én nem tudtam megtenni, úgyhogy a "plecsni alá kiteszem Beka blogjának linkjét!)

12 dolog a One new star glow-ról:

1. Maia Mitchell fanfiction

2.A férfi főszereplő Ross Lynch

3.Maia inkább stréber, visszahúzódó, Ross pedig a suli "nagymenője"

4.Rossnak van egy kishúga, Rebi

5.Dallas, az irritáló fejű idióta megverte Maiat

6.Én igazából, ahogy már mások is mondták, kedvelem Laurat, tehetségesnek tartom, de a blogban Dallas után a leg unszimpibb szereplő

7.A barátaik, Emma és Jack próbálják összehozni Rosst és Maiat

8.Maia és Ross a kórházban jönnek össze

9.Ross az R5 nevű banda énekese

10.A Mitchell és a Lynch família rivalizál

11.Ross tesói nagyon szimpik

12.Szuper blog!

Az én blogomról:

1.Martina Stoessel fanfiction

2.Jortini blog

3.Ez az első blogom

4.Tini és Jorge történetében egy ideig elég meghatározó jellegűek a bőröndök!:)

5.Az első évad végét a koncertre terveztem, mégsem jött össze, mert a 15. rész után nem lehet egy évadot lezárni

6.Iszonyatosan nagyon örültem Flóra első komijának!

7.Az első évad nem úgy fog befejeződni, ahogy most látszik

8.Tini néha elég hirtelen felkapja a vizet a blogban, ami szinte szöges ellentéte a valóságnak

9.Már nagyon régóta váltogatom a blog sablonját, mert egyszerűen nem találom a hangulatához illő kinézetet

10.Mikor elkezdtem írni a blogot, már meg volt 8 rész, és úgy terveztem, ennyivel mindig előrébb leszek, de ez közel sincs így. Éppen a következő részen problémázom.

11.Gondolkodom rajta, hogy Lodo itt is visszatérjen a Violetta-livehoz

12.Nincs több ötletem, hogy mit írjak...XD

Kérdezz-felelek:

1.Szerinted hogyan jöhetett volna össze Ross és Maia?

Szerintem... Mondjuk sokat járnak össze a korrepetálás miatt, és egyszer csak megbeszélik, hogy Maianal tartják a többi órát. Ross Maia erkélye allól kiabál Maianak, mert a főbejáraton nem mehet be, mert a Mitchell szülők elküldenék. Maia lelkesen kirohan, de épp akkor újítják fel az erkély korlátját, így kiesik rajta. Ross elkapja, és cup-cup... Jó, elég béna ötlet, de erre futotta...

2.Cuki volt a lánykérés? Ha igen miért? Ha nem miért?

Igen, nagyon! Mert csak!:)

3.Milyen nevet adnál Ross és Maia gyerekének?

Ahm... Emily?

4.A történet alapján milyen nevet adtál volna Emmának?

Én imádom a Paige-t, talán az illene hozzá.

5.Kinek van a legjobb karaktere?

Ahm... Ross!

6.Milyennek ismerted meg eddig Dallast?

Pszihopata, empátia hiányos bunkó... Beutalnám egy elmegyógyintézetbe.

7.Szimpatikus Jack karaktere?

Nekem teljes mértékben. Cuki, ahogy igyekszik összehozni Maiat és Rosst.

8.Mi a véleményed Lauráról?

Hogy visszavehetne az egójából, és törődhetne kicsit a "pórnéppel".

9.Szerinted szép páros Ross és Maia? Ha igen, miért? Ha nem, miért?

Igen, jól kiegészítik egymást. Maia kinyílik Ross mellett, Ross meg... olyan cuki Maiaval!

10.Megérdemelte-e a blog a díjat szerinted?

Persze! Nagyon jól írsz!

11.Tetszik-e a blog?

Most ugratsz? Nem azért olvasom minden nap! Persze, hogy tetszik!

12.Hány évados legyen szerinted a blog?

Szerintem ezt te döntsd el. Függ attól, meddig van kedved írni, meddig szeretnéd nyúzni a történetet...

Az én kérdéseim:

1.Mit gondolsz Raul ajánlatáról? Szerinted el kéne fogadnia Tininek?

2.Ki a kedvenc szereplőd? Miért?

3.Szerinted Mechi jogosan akadt ki?

4.Te mit tettél volna Tini helyében, mikor felajánlották neki a turné lehetőségét?

5.Korábban is olvastad a blgot, vagy csak a díj miatt tévedtél be?

6.Melyik volt a kedvenc részed a blogból?

7.Szerinted hogy fog reagálni Jorge, ha megtudja, hogy Tini elmegy?

8.Várod már az évadzáró, következő részt?

9.Milyennek képzeled Tini lakását?

10.Szerinted Stephie végleg eltűnt a történetből?

11.Szerinted ezek után is összeházasodik majd Cande és Rugge?

12.Továbbra is olvasod majd a blogot?

Akiknek küldöm:

Me and you

Tú resplandor

Mi vida

19.Capítulo: Az ajánlat

Hola chicas!
Jó hír, jó hír!:) Megcsináltam! Kész az új rész!<3
Bár nem tudom, miért fújom fel ennyire, mivel a címből láthattátok is!:D
Itt is ugyanaz a helyzet, mint a Quiero cantar!-nál, nem tudom, milyen rendszerességgel jönnek a részek...:(
De megpróbálok sietni, ígérem!*-*
A díjakat mindenkinek nagyon köszönöm, és ígérem, lassacskán kirakom őket, de sok a dolgom...
Mondhatnám, hogy reggel a madarak csicsergésére keltem, szép is lenne! Nem. Jorge horkolása ébresztett fel. Azt is próbálhatnám bemesélni nektek, hogy én kedvesen betakartam, és hagytam, hogy tovább aludjon. De semmi értelme nem lenne, mert nem így történt. Közel hajoltam hozzá, és beleordítottam a fülébe:
- Véget ért a téli álooom! - ordítottam, fizetségképp pedig kaptam egy tenyeret a számra. 
- Én vagyok az a fajta medve, aki sokat alszik, te viszont az őrült, veszett gyilkológép! - suttogta.
- Mi? Nem. Én egy cuki maci vagyok. - felpattantam az ágyról, és a szekrényhez ugrottam. Tekintettel a tegnapi kánikulára felkaptam egy ujjatlan felsőt, és egy rövidnadrágot. Elnéztem Jorget, aki seperc alatt visszaaludt. Halkan lenyomtam a kilincset, és kiléptem a folyosóra. Rápillantottam a faliórára. Reggel hat óra, nagy valószínűséggel senki nincs még fent. Hát igen. Ha minden jól megy, korán kelő vagyok. De nem csak én. Kint a folyosón akármilyen hihetetlen is, de valaki zuhanyzott. Reggel hatkor. Bekopogtam a fürdőbe, és lassan benyitottam. 
- Nincsen nálam értékes tárgy! - Cande hangját hallottam meg. 

- Nyugi, csak én vagyok! - nevettem. - Te reggel hatkor zuhanyzol?
- Te beszélsz? Te meg reggel hatkor kelsz! - elzárta a csapot,  és kinyúlt egy törölközőért. - Ruggero szerintem meghempergett a sárban, vagy nem is tudom... De csupa kosz. És engem is összekent. 
- Na, én megyek. - újra kiléptem a folyosóra, és lesétáltam a lépcsőn. Még reggel kikészítettem magamnak egy könyvet, úgyhogy lehuppantam a kanapéra, és azt kezdtem nyúzni. 30 oldal után feltűnt, hogy Candenek még nyomát sem láttam. Felbattyogtam, és benéztem a szobájukba. Rugge félig a földön feküdt, de a feje valahogy még az ágyon volt, Cande pedig az ágy túlsó oldalán húzta a lóbőrt. Persze. Visszamentem, és újra a könyvbe temetkeztem volna, de Mechi slattyogott le kómásan. 
- Idő? - kérdezte, miközben levetette magát velem szemben. 
- Hét óra. - lapoztam egyet, majd becsuktam a könyvet. Mire felnéztem, Mechi a kanapéra kuporodva aludt. 
Úgy döntöttem, hogy kimegyek, és sétálgatok kicsit. Elindultam, és csak akkor vettem észre, hogy kicsit lehűlt a levegő. Összehúztam magamon a kardigánt, amit indulás előtt dobtam be a biztonság kedvéért. Körbejártam a villapark területét, így nyolckor visszaértem. Úgy döntöttem, nem várok tovább, és sorban rontottam be Ruggeékhoz, Xabihoz, Mechit is felvertem a kanapéról, aztán berontottam Jorgehoz, aki nem volt sehol. Elhúztam a függönyt,  hátha csak az ágy alatt bujkál, és fényben észre veszem. De nem a szobában volt. Kint az ablak alatt állt.  
- Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által, 
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid. - szavalta vigyorogva.
- Rokonaim? - nevettem. - Te betanultad a Rómeó és Júliát? - kérdezte, mire megrántotta a vállát.
- Martina Stoessel Alejandro Muzlera! Hozzám költöznél? - kérdezte Jorge. A szívem a torkomban dobogott, de a válasz egyértelmű volt.
- Igen. - bólintottam. 
- Most bemegyek. - jelentette ki halkan Jorge, és lassan elindult az ajtó felé. Mosolyogva vártam, bent, de nem igazán úgy jött be, ahogy kint állt. Útközben felszedett valamit. A vízipisztolyt, amit tegnap vettek Ruval. 5 másodperc alatt sikerült csuromvizesre lőnie. 
- Ha eléggé eláztatok, indulhatnánk enni is. - dugta be a fejét Cande. Kitépte Jorge kezéből a játékszert, és spriccelt párat a fiú pólójára. 
- Na, kifelé! - az arcán látszott, hogyha nem engedelmeskedünk, ellátja a bajunkat a vízipisztollyal. Valahol a szobában felhangzott a Podemos, amit a telefonomon beállított csengőhangnak tituláltam be. 
- Egy perc! - könyörgően néztem rájuk, mire elhagyták a szobát.Előkotortam a vizes törölközők, és fölösleges kenceficék alól a világító kijelzőjű készüléket.
- Haló? - mivel ismeretlen szám hívott, fogalmam sem volt arról, hogy ki is hív.
- Martina Stoessel? - a vonal másik végéről egy férfi hangja hallatszott.
- Igen, és ön kicsoda? - kérdeztem.
- A nevem Raul Gorden. - valamiért ismerős volt a neve, de nem törődtem vele. - A Hollywood Records egyik ügynöke vagyok. Apukáddal dolgoztam együtt egyszer. 
- Kérem, eléggé sietnék, elmondja, hogy miért keres? - sürgettem.
- Megpróbálok rövid lenni! - kezdte. - Hallottalak énekelni. Nem akarok hazudni, azt is tudom, hogy mennyi pénz van benned, a kisgyerekek imádnak téged. Alejandro elmondta, hogy szeretnél saját turnéba kezdeni. Nem mondom el még egyszer, ez egy egyszeri ajánlat. 1 éves turnét ajánlok neked Amerikában. Hollywoodban kezdünk.
Lefagytam. Egy szó sem jött ki több a számon.

- Tessék? - akadoztam, és levegőért kapkodtam. 
- Adok pár óra gondolkodási időt, de a következő hétben vagy leszerződsz, vagy hagyod elúszni a lehetőséget. Hívj fel még 10 óra előtt, vagy egyértelmű jelnek veszem. - mondta Raul határozottan. Az órámra pillantottam. Fél tíz. Tikk-takk-tikk-takk....
- Nem. Én... elfogadom. Szeretném ezt a lehetőséget! - hirtelen döntés volt. De meghoztam. És már nem változtathattam rajta.
- Rendben. Szeretném, ha 3 nap múlva reggel bejönnél hozzám. Apukád elmondja, hová gyere. Szia! - letette a kagylót, én pedig néma csöndben, visszafojtott levegővel álltam. 
- Minden rendben? - lépett be Mechi.
- Aha. - bólintottam, pedig ez közel sem így volt.
- Akkor gyere! - kihúzott a szobából, egyenesen a gondtalanul álló csapatunkhoz.Nem akartam letörni őket, így gondoltam később szólok nekik, de feltétlenül az este tervezett indulás előtt. Nem tudtam, hogy jó döntés volt-e igent mondani, de ki tudja, hogy ha most nem mentem volna bele, nem tűnök-e el örökre a színről. A reggeli viszonylag csöndben telt. részemről. Bár Mechi és Cande a fejem fölött elég harsányan nevetgéltek, de én csak turkáltam az ételben. 
- Skacok! - Jorge tapsolt egyet, mire viszonylag mindenki elcsöndesedett. - Ma tartsunk páros napot!
- Mi van? - értetlenkedett Nico.
- Igen. Mindenki kettesben tölti a napot, a párjával. - jelentette ki Jorge, mire rámosolyogtam. Amúgy is neki szerettem volna először elmondani. Persze Mechi után, akivel nem tehettem meg, hogy nem vele osztom meg elsőként. 
- Rendben. - bólintott vigyorogva Cande, és közelebb húzódott Ruggehoz.
- Gyrost fogok etetni veled! - jelentette ki Clara határozottan, és Diego felé fordult.
- Akkor én meg Nicoval legyek egész nap? - Samu teljesen kiakadt, és Nico is kényszeredetten felnevetett, de megrázta a fejét.
- Rám ne számíts haver! - kitolta maga alól a széket, és megindult egyenesen egy szőke lány felé, és nem sokára elhallatszott a nevetésük a mi asztalunkig is. Halkan álltunk fel, és ahogy a szállásra értünk, behúztam Mechit az egyik szobába. Felvázoltam a helyzetet neki, és földre szegezett tekintettel hallgatott végig.
- Aha... - bólintott halkan. 
- Vélemény? Mechi nem mondhatsz csak ennyit. - elhalkultam, hogy ne verjem fel az egész házat. - Elmegyek egy évre, te meg meg akarod úszni egy ahammal?
- A te döntésed. Nem kérdeztél meg, nem hiszem, hogy ezután lenne beleszólásom. - mondta ridegen, majd feltépte a kilincset. Nem ordított, nem volt dühös... csak szomorú. És ez fájt a legjobban. Nem tudtam, de lehet, hogy az volt az a pont, ahol a Mechivel való bizalmas barátságunk véget ért. Továbbra is mosolyogtunk egymásra, de nem volt meg a levegőben vibráló bizalom köztünk. Csak két lány voltunk, két üres mosollyal. És ez is az én hibámnak tudható be...