13.Capítuló: Rémálom?

Hola amigaaaa!!!

Ez a rész elég rövid, de annál tartalmasabb lett, sőt, ez a csattanó az első éved sztorijában. Innentől lesznek olyan részek, amikor a történet egyes részei nem Tini, nem is másik szereplő, hanem... nem is tudom, egy mesélő szemszögéből íródnak. Na mindegy, majd meglátjátok, jó olvasást!<3 Hakuna-matata!:)

 *az előző részből*

A lányok jól elterelték a figyelmemet. Észre sem vettem, hogy telik az idő. Amikor Mechi ránézett az órájára. 

- Te jó ég csajok! - ijedt meg. - Már rég felöltözve kéne a színfalak mögött várnunk! 

- Mennyi az idő? - fagyott le Cande. 

- Hat óra. - erre mindenki felpattant. -  A koncert fél óra múlva kezdődik. 

________________________________________________________________________

Rohanni kezdtünk a szállodába, de rájöttünk, hogy semmi értelme, a koncert nem itt lesz, a többiek valószínűleg pedig már rég elmentek. A táskámban megcsörrent a telefon, de mire előkotortam a sok minden közül, a hívó már rég letette. Csak akkor vettem észre, hogy nem egy ember hívott.

Nem fogadott hívás: Rugge Pasquareli (17:03)

Nem fogadott hívás: Xabi Ponce (17:46)

Nem fogadott hívás: Fel Sanchez (17:57)

Nem fogadott hívás: Tara Macedol (18:06)

Nem fogadott hívás: Jorge Blanco (18: 55)

Nem fogadott hívás: Jorge Blanco (18:58)

- Ki volt az? - idegeskedett Lodo.

- Jorge. - még mindig a telefonom bújtam, nem eredménytelenül. Találtam két hangposta üzenetet.

- Hívd vissza! - szólt rám Mechi.

- Dehogyis. - végre rájöttem, hogy kell visszahallgatni a hangpostát. 

- Fel Sanchez üzenete 18:47-kor: Tinita légy kedves és a kedves barátnőiddel legyetek szívesek megjelenni azon a koncerten, ahová csak úgy egymillió ember jött csak azért, hogy benneteket hallhasson. Énekelheti a Podemost Rugge és Jorge is, de szerencsésebb lenne, ha megjelennétek, úgyhogy mondd meg, hogy hol vagytoook! - Fel üzenete a végére elég mérges lett. Benyomtam a másik üzenetet.

- Jorge Blanco üzenete 18:59: Tini, jól vagy? Én... csak szeretnék mondani neked valamit, úgyhogy kérlek, jelentkezz! Várj... Ugye Lukas nincs benne ebben az egészben? Érted megyek, hol vagy?!?

Szuper! Fel pipa, Jorge azt hiszi, Lukas van a dologban én pedig 10 km-re vagyok a koncerttől. De amíg én szánakoztam magamon, Candenek volt annyi esze, hogy felhívja Rugget, aki nem sokára megjelent. 

- Mi a franc volt veletek? - nyomott egy puszit Cande arcára. - Majdnem hittem Jorgenak. Tini, Jorge eléggé ki van rád...

- Oké, tudom, de húzás a koncertre! - tuszkoltam őket a kocsiba, ahol az algo se enciende-nél  hordandó ruhánkra ültünk. 

- Miért a limóval jöttél? - kérdezte Mechi, mikor Rugge elindult. 

- Jöhettem volna mással is, de azon nincs ilyen. - megnyomott egy gombot, aminek következtében Rugge, -aki a sofőr ülésén ült- és köztünk -akik hátul foglaltunk helyet- egy vékony elválasztó réteg húzódott.

- Minek ez? - értetlenkedett Lodo.

- Öltözzetek át! - utasított bennünket Rugge.

- Mi? - akadt ki Mechi. - Nem fogok egy kocsiban átöltözni. Főleg nem abban, amiben te is benne vagy.

- Mechi, mire oda érünk, elkezdődik a koncert. - könyörgött Rugge, mire kirángattuk magunk alól a ruhákat és gyorsan felvettük őket. Épp amikor a cipőmet akartam bekötni, Rugge leparkolt. Már a tömeg sem tombolt kint, gondolom, már bent ülnek. Berohantunk a hátsó ajtón, ahol Fel közeledett, vöröslő fejjel. 

- Irány a színpad! - tessékelt minket a függönyhöz, ahol meghallottuk, az első sorokat. 

"Ha úgy érzed eltévedtél, utazz el a múltba" - láttam, ahogy Jorge előlép a sötétből. Végig sem gondoltam, ösztönből cselekedtem, kiléptem a színpadra és együtt énekeltem vele.

"Ha kimondod a nevem, megkereslek téged." - énekeltük.

"Ha azt hiszed, mindent elfelejtenek, ha úgy érzed, a kék eged felhős, majd én elmegyek, megkereslek téged" - úgy tűnik, a többiek folytatták a logikám, mert most Mechi és Xabi lépett be, aztán pedig Cande, Rugge és végül Lodo, végül együtt énekeltünk, és amikor a szám véget ért, a tömeg óriási tapsban tört ki. Amennyire tudtam, Jorgera néztem, de nem tudtam semmi leolvasni az arcáról. Hát persze... a színészek veszélyes fegyvere a kamu mosoly. Jól tudtam a sorrendet. Most a Habla Si Puedes, aztán pihenhetek, mert  csak az utolsó előtti dalnál, a Podemosnál kell újra belépnem, aztán pedig a Crecimos Juntos jön. 

    

Mind levonultunk a színpadról, mert most Fel mondja el a közönségnek, hogy miért nem a szokásos párosok vannak. Beszélni akartam Jorgeal arról, amit hallottam, nem tudtam, hogy mit akar tenni Lukas fenyegetésével kapcsolatosan, de Tara elrángatott, mert Fel 2 perces beszéde alatt át kell öltöznöm. Gyorsan felrángattam magamra a ruhát, de így is csak pont hogy elkészültem. Színpadra léptem és teljes szívemből énekeltem. A dal végén a lábaim úgy remegtek, hogy az már lehetetlen... És ez nem az izgalomtól, vagy valamilyen lámpaláztól volt. A dal váltotta ki belőlem. De megnézném, ti hogy adnátok elő egy dalt remegés nélkül, ilyen átéléssel, számlálhatatlan ember előtt.

Valahogy, én sem tudom, hogy sikerült, de sikerült lekászálódnom a színpadról. Mechivel váltottunk egy hajrá pillantást, mert ő jött Xabival. Ahogy felcsendült a Si es por amor dallama, Jorge állított meg. 

- Tini! -fogta meg a karom. - Én... Nem azért lesz, amit hiszel, hanem pont az ellenkezője miatt. - hogy mi van? Te jó ég... Jorge tönkre fogja tenni a karrierjét. Értem...<3 Mi? Tök mindegy, hogy értem, vagy a szomszéd Gizi néniért, de nem teheti tönkre.

- Mi? - értetlenkedtem, de már elment. Megpróbáltam utána menni, de nem láttam. Úgy gondoltam majd meggyőzöm, hogy ne tegye, de hogy csináljam, ha nem, tudok vele beszélni? De a kisördög felem mindig akkor jelentkezik, amikor nagy a probléma. Mi van, ha úgy csinálok, mintha Jorge lennék, és szólok Lukasnak, hogy nem teszem meg. Küldök neki egy sms-t. Én, zseni! 

Miután meggyőződtem róla, hogy senki nincs bent, belopakodtam Jorge öltözőjébe és a táskájából előkotortam a telefonját. A sors besegített, harmadik próbálkozásra sikerült eltalálnom a feloldási mintát, ekkora mázlit! Kikerestem az ismeretlen számot, amiről Jorge az üzenetet kapta Lukastól. Leírtam, ami eszembe jutott.

Nem adom fel a karrierem, nem tudsz mit tenni ellenem!

Elküldtem az üzenetet és ezzel elintézettnek véltem a dolgot, már csak valahogy Jorgeal kell beszélnem, de hogy már ne legyen kapkodás, gyorsan elmentem átöltözni. Felkaptam, a lila ruhát és kirohantam a folyosóra. 

- Rugge, nem láttad Jorgeot? - kérdeztem. 

- Azt mondta, kimegy levegőzni. - rántott vállat Rugge, mire én kirohantam. De kint senkit nem találtam. 

- Jorge! -végső elkeseredésemben elordítottam magam. Nem kellett volna.

- Tini, ha legközelebb sms-t írsz Jorge nevében, kicsit próbáld meg jobban utánozni! - legutoljára Lukas éles hangját hallottam, aztán valamilyen édes illattól átmeneti sötétség telepedett a szememre.

                                                                            *

Amikor Jorge meghallotta Tini kiáltását, úgy érezte, rohannia kell. Hogy mielőtt bejelenti a koncerten, hogy Lukasnak adja a helyét, beszélnie kell Tinivel.  Már nem oda ment, ahová az esze vitte, csak a szíve vezérelte. Amikor úgy érezte, innen jött a kiáltás, megállt. De senki nem volt ott. Csak egy rongy. Egy fehér rongy. Jorge felemelte. Csak távolról szagolta meg, elég sok krimit látott már. Ami most jól is jött. Édes, andalító illata volt. Felemelte a fejét, csak akkor vette észre a kocsit. Lukas ült az első ülésen. De hátul Tini feküdt eszméletlenül. Jorge rohanni kezdett a kocsi után, de nem érte utol. Még meg kell keresnie Szuper-dokit,. hogy a szuper-hírnév mellé szuper-gyorsaságot is kér. A zsebében megcsörrent a telefon.  Lukas üzent.

Amint bejelentetted a koncerten, megmondom, hol van Tini.

Nem maradt más. Át kell adnia a helyét Lukasnak. De akkor újra megcsörrent a telefon. Rosa volt az. Jorge először ki akarta nyomni, de ha a koncert közepén hívja, biztos fontos, tehát felvette.

- Olyat mondok, hogy elájulsz. - mondta Rosa a telefonba. - Lukas sarokba van szorítva.

                                                        Continuará...