14.Capítuló: Te amo!

Holo amiga! 

Elérkeztünk az évad első felének végéhez! Nem is lenne más mondanivalóm, úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba!:D

Hogy mi maradt meg azokból a másodpercekből, amikor felébredtem? A hideg, amitől libabőrös lettem. A hasogató fejfájás, amitől még akkor sem tudtam gondolkodni, amikor kinyitottam a szemem. A száraz fűszálak, amiken feküdtem és a leírhatatlan vágy, hogy visszajussak a koncertre. Hogy visszajussak Jorgehoz. Csak akkor fogtam fel, hogy hol vagyok. Egy árokban feküdtem az autópálya mellett. Látszódott a tábla, amire nagy betűkkel ez volt írva: Barcelona. Emlékeztető: kitekerni Lukas nyakát. Elég távolságra tett ki, hogyha nem tudok itt (elég lehetetlen módon) taxit fogni, ne jussak vissza... Felálltam, és gondolkodni kezdtem. Nem volt más választásom, stoppolnom kellett. Vagy 10 percig álltam ott, de senki nem akart megállni. Aztán már csak egy dolog jutott eszembe. A közeledő kocsi, amiben látszólag normális figurák ültek (egy fekete hajú lány és egy göndör hajú fiú) elérhetőnek látszott. Kiléptem az útra és reméltem, hogy megállnak. Nem hogy megálltak, öt méterrel előttem fékeztek. Én esküszöm, nincs ekkora mázlista a világon, mint én. 0,0001% esély volt rá, de megtörtént. Sőt, semmi esély nem volt rá, mégsem álmodtam! Ők voltak azok! Amikor a kocsi lassított, Alba ugrott ki belőle. Alba Rico Navarro. Mellette pedig Facu ült. Facundo Gambande. 

- Tini! - ölelt át. - Mi a franc van veled?

- Tini? hajolt ki Facu is.

- Ülj be és adj magyarázatot! - nyitotta ki nekem az ajtót Alba. 

- Én... - kezdtem. - Hosszú, ígérem elmondom, csak vigyetek vissza a koncertre. 

- Facu, a koncertre!- vigyorgott Alba. Alba annyira természetfölöttien barátságos, hogy azt nem lehet leírni. Neki első helyen a barátság áll és mindent felad érte. Mind tudtuk, hogy mióta megismerte Facut, szerette, de még jóval azután, hogy Cande és Facu szakítottak sem engedett Facunak, mert bár Cande már rég megfeledkezett Facuról, Alba nem akarta őt megbántani. Talán ő közülünk a legmegértőbb. Ha azt mondja, gyere beszélgetni, úgy érti, beszélj és ő majd hallgat. Tényleg, ő olyan barát, aki nemcsak együtt nevet veled, hanem letörli a könnyeidet is.

                                                                     *

- Mit akarsz mondani Rosa? - Jorge úgy érezte, kirohan a világból.

- Felvettem ahogy téged fenyeget! - Jorge megpróbálta értelmezni a mondatot.

- Ott voltál? 

- Tinivel, de mindegy... - legyintett Rosa, aztán kinyomta a telefont. Jorge egészen addig nem értette miért, amíg meg nem látta az integető Rosát, egy csomó rendőrautóval a nyomában.

- Na, tehát megmutattam a felvételt a zsaruknak, akik elmentek Lukas szállodájába, ahol azt mondták, Lukas a koncerten van, szóval... - foglalta össze Rosa.

- Rosa! - állította le Jorge. - Nem tudom, hol van Tini. Lukas elvitte valahová! - megmutatta az sms-t. 

Az elkövetkező 20 percben Jorge próbálta rávenni Felt, hogy húzza az időt, amíg Tini meglesz. 

- Oké Jorge! - jelentette be Fel. - Egyedül énekled a Podemost. Miért nincs itt Tini?

- Én.... - magyarázkodott volna Jorge, de Lodo befejezte a számot. Jorge jött. Felipe betolta a színpadra.

- Hová tegyem? - mutatott Lodo a mikrofonra.

- Maradjon a kezedben. - mondta Fel. - Ha megjön Tini,nyomd a kezébe.

                                                                                *  

- Na? - faggatott Facu. - Jöttünk a koncertre, de nem elég, hogy késünk, még te is az út szélén stoppolsz...

- Van ez a Lukas... - magyaráztam, mire bólogattak, hogy ismerik Jorge sztorijaiból. - Ott volt Barcelonában, és megfenyegette Jorgeot, hogy vagy átadja a helyét neki, vagy történik valami velem. Jorge inkább feladta volna a karrierjét, de én írtam Lukasnak egy sms-t, hogy nem dől be neki... aztán Lukas megjelent, én elájultam és itt ébredtem. - daráltam, aminek következtében egy pillanatra lefagytak. - Röviden. És akkor még nem vettük bele Rosát, meg hogy volt egy csók....

- Mi??? - vigyorgott Alba.

- Érkezünk.... - jelentette be Facu, aztán leparkolt. Én megígértem, hogy a koncert után beszélünk, majd berohantam. Csak akkor vettem észre, hogy Lodo mikrofonnal a kezében őrülten keres valamit.

- Martina Stoessel! - kiáltott rám .- Színpadra ebben a másodpercben!

Nem kérdeztem semmit, csak elvettem a mikrofont és énekelni kezdtem. Jorgeal. Amikor beléptem, Jorge közeledni kezdett egy hatalmas mosollyal. Együtt énekeltünk. Nem tudom, hogy egy másodperc, egy perc, vagy egy óra volt-e. Csak azt tudom, hogy számomra a végtelen volt. Nem érdekelt sem Lukas, sem a rendőrök lámpája (????). Csak az ő arcát láttam. 

De a dal véget ért, és Jorge mosolya eltűnt. Távolodni kezdett tőlem és én nem tehettem semmit. Vagy mégis. Kockázatos volt, de meg kellett tennem. A dal. Kirántottam egy gitárt a színpad mellől és a kezembe vettem a mikrofont.

- Ezt a dalt... - mondtam. - Egy olyan személynek szánom, aki fontos számomra.

Belekezdtem az Amor Eternoba. 

Algo despertó en mi corazón (valami felébredt a szívemben)

Que es más fuerte que cualqier otra cosa (ami erősebb minden másnál)

No puedo parar (nem tudom megállítani)

Pero yo sé lo que quiero (de tudom, mit akar)

te Ilevar donde mi corazón me dice (oda visz, ahova a szívem súgja)

Elénekeltem az első versszakot, de Jorge a refrénnél visszafordult és együtt énekeltünk. Nem tudtam, mi lesz, ha a refrén véget ért, ugyanis nem volt befejezve a dal. De Jorge folytatta. És akkor rájöttem: a dal tegnap nem a fejemből szólt, Jorge játszotta.

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Voy a luchar por ella (harcolni fogok érte)

Nada puede detenerme (semmi nem tud megállítani)

Pero te necesito (de szükségem van rád)

No me dejes ir (ne hagyd, hogy elmenjek)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Lo sé, el amor puede hacer dano (tudom, a szerelem fájhat)

Pero cuando estoy con usted (de mikor veled vagyok

Cuandro nuestos ojos se encuentran (mikor a tekintetünk találkozik)

Congelación Tiempo (megfagy az idő)

Si usted piensa que no puede aguantar más ( ha úgy gondolod, nem bírod tovább)

si queres renunciar a (ha fel akarod adni)

Estaré allí (én ott leszek)

Si usted no ve (ha te nem is látod)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

Voy a luchar por ella (harcolni fogok érte)

Nada puede detenerme (semmi nem tud megállítani)

Pero te necesito (de szükségem van rád)

No me dejes ir (ne hagyd, hogy elmenjek)

Amor Eterno (örökké tartó szerelem)

És a dal végén csak álltunk ott. Egyikünk sem szólt, mert nem kellett. A dalban mindent elmondtunk, amit kellett. Az egyik keze a derekam köré fonódott, a másikkal közelebb húzott magához. Aztán megcsókolt. És ebben minden benne volt. Már semmit nem akartam, csak ott állni az ölelésében. Aztán a csajok kezdtek el nekünk pisszegni, hogy már vagy két perce nyálaskodunk és le kéne jönnünk. 

Kéz a kézben sétáltunk le a színpadról. Mindenki gratulált a dalhoz, de Jorge maga után húzott egy üres folyosóra.

- Ugye jól vagy? - kérdezte aggódva. - Hol voltál?

- Valahol Barcelona határánál. - mosolyogtam. - Alba és Facu hozott vissza.

- Mi? - elkerekedett a szeme. - Hogy kerültek ők oda?

- Meg akartuk nézni a koncertet, de elkéstünk. - ebben a pillanatban lépett mellénk Alba és Facu.

- Mennyi volt az esélye, hogy pont arra jöttök? - nevettem el magam.

- A lényeg, hogy megtaláltunk. - zárta le a témát Facu.

- Mit keresnek itt rendőrök?- lépett mellénk Rugge. - Alba? Facu?

- Sok mindenről lemaradtál. - vigyorgott Jorge. - A rendőrök Lukast keresik. 

- Hm? - értetlenkedtem. 

- Rosa felvette a beszélgetésemet Lukassal. - magyarázott. Körülbelül 5 perc múlva hallottuk meg Lukast.

- Ehhez semmi joguk! - tiltakozott a bilincs ellen.

- Pillanat! - Jorge a rendőrhöz lépett. - Kaphatok egy percet? - a felügyelő bólintott és odébb lépett. 

- Egy dolog lenne. - habozott Jorge. - Adok valamit, hogy emlékezz rám. 

Miután kimondta, várt egy pillanatot, és akkorát lesózott Lukasnak, hogy ő összerogyott. 

- Ennyi!- mondta, aztán visszalépett hozzánk. Lukast beültették a kocsiba és elvitték. Jorge magához húzott. A többiek magunkra hagytak bennünket, hogy megbeszélhessünk mindent.

Most a buszon vagyunk, utazunk vissza, Argentínába.  A fejem Jorge vállán pihen és csak bámulom a mellettünk elsuhanó tájat. Amint Buenos Airesbe érünk, Lodo és Tomas megy vissza a turnéra, mi pedig kapunk két hónap teljes szünetet. Aztán turné és turné. 

- És most? - felemelem a fejemet és Jorgera nézek.  

-  Most visszamegyünk Buenos Airesbe. - feleli. - Aztán pedig irány Santorini.

- Tessék? Átrepüljük a fél világot egy nyaralásért?Görögországba akarsz rögtön menni?

- Mit vársz tőlem? - vigyorog. - Két hónapot nyaralás nélkül?

Igaza van. Van még, amit meg kell szoknom. 

Na, kedves olvasóim! Ezzel véget ért az első évad első fele. A második is nem sokára érkezik, és gondolom már kitalálhattátok, hogy a srácok is szünetelnek kicsit. Na most: mivel még nincs igazán kész az első rész, lesz egy hét szünet. Egyszóval: a jövő héten nem lesz rész! De két hét múlva ígérem, hozom az új részt!:)

xoxo: Panna 

13.Capítuló: Rémálom?

Hola amigaaaa!!!

Ez a rész elég rövid, de annál tartalmasabb lett, sőt, ez a csattanó az első éved sztorijában. Innentől lesznek olyan részek, amikor a történet egyes részei nem Tini, nem is másik szereplő, hanem... nem is tudom, egy mesélő szemszögéből íródnak. Na mindegy, majd meglátjátok, jó olvasást!<3 Hakuna-matata!:)

 *az előző részből*

A lányok jól elterelték a figyelmemet. Észre sem vettem, hogy telik az idő. Amikor Mechi ránézett az órájára. 

- Te jó ég csajok! - ijedt meg. - Már rég felöltözve kéne a színfalak mögött várnunk! 

- Mennyi az idő? - fagyott le Cande. 

- Hat óra. - erre mindenki felpattant. -  A koncert fél óra múlva kezdődik. 

________________________________________________________________________

Rohanni kezdtünk a szállodába, de rájöttünk, hogy semmi értelme, a koncert nem itt lesz, a többiek valószínűleg pedig már rég elmentek. A táskámban megcsörrent a telefon, de mire előkotortam a sok minden közül, a hívó már rég letette. Csak akkor vettem észre, hogy nem egy ember hívott.

Nem fogadott hívás: Rugge Pasquareli (17:03)

Nem fogadott hívás: Xabi Ponce (17:46)

Nem fogadott hívás: Fel Sanchez (17:57)

Nem fogadott hívás: Tara Macedol (18:06)

Nem fogadott hívás: Jorge Blanco (18: 55)

Nem fogadott hívás: Jorge Blanco (18:58)

- Ki volt az? - idegeskedett Lodo.

- Jorge. - még mindig a telefonom bújtam, nem eredménytelenül. Találtam két hangposta üzenetet.

- Hívd vissza! - szólt rám Mechi.

- Dehogyis. - végre rájöttem, hogy kell visszahallgatni a hangpostát. 

- Fel Sanchez üzenete 18:47-kor: Tinita légy kedves és a kedves barátnőiddel legyetek szívesek megjelenni azon a koncerten, ahová csak úgy egymillió ember jött csak azért, hogy benneteket hallhasson. Énekelheti a Podemost Rugge és Jorge is, de szerencsésebb lenne, ha megjelennétek, úgyhogy mondd meg, hogy hol vagytoook! - Fel üzenete a végére elég mérges lett. Benyomtam a másik üzenetet.

- Jorge Blanco üzenete 18:59: Tini, jól vagy? Én... csak szeretnék mondani neked valamit, úgyhogy kérlek, jelentkezz! Várj... Ugye Lukas nincs benne ebben az egészben? Érted megyek, hol vagy?!?

Szuper! Fel pipa, Jorge azt hiszi, Lukas van a dologban én pedig 10 km-re vagyok a koncerttől. De amíg én szánakoztam magamon, Candenek volt annyi esze, hogy felhívja Rugget, aki nem sokára megjelent. 

- Mi a franc volt veletek? - nyomott egy puszit Cande arcára. - Majdnem hittem Jorgenak. Tini, Jorge eléggé ki van rád...

- Oké, tudom, de húzás a koncertre! - tuszkoltam őket a kocsiba, ahol az algo se enciende-nél  hordandó ruhánkra ültünk. 

- Miért a limóval jöttél? - kérdezte Mechi, mikor Rugge elindult. 

- Jöhettem volna mással is, de azon nincs ilyen. - megnyomott egy gombot, aminek következtében Rugge, -aki a sofőr ülésén ült- és köztünk -akik hátul foglaltunk helyet- egy vékony elválasztó réteg húzódott.

- Minek ez? - értetlenkedett Lodo.

- Öltözzetek át! - utasított bennünket Rugge.

- Mi? - akadt ki Mechi. - Nem fogok egy kocsiban átöltözni. Főleg nem abban, amiben te is benne vagy.

- Mechi, mire oda érünk, elkezdődik a koncert. - könyörgött Rugge, mire kirángattuk magunk alól a ruhákat és gyorsan felvettük őket. Épp amikor a cipőmet akartam bekötni, Rugge leparkolt. Már a tömeg sem tombolt kint, gondolom, már bent ülnek. Berohantunk a hátsó ajtón, ahol Fel közeledett, vöröslő fejjel. 

- Irány a színpad! - tessékelt minket a függönyhöz, ahol meghallottuk, az első sorokat. 

"Ha úgy érzed eltévedtél, utazz el a múltba" - láttam, ahogy Jorge előlép a sötétből. Végig sem gondoltam, ösztönből cselekedtem, kiléptem a színpadra és együtt énekeltem vele.

"Ha kimondod a nevem, megkereslek téged." - énekeltük.

"Ha azt hiszed, mindent elfelejtenek, ha úgy érzed, a kék eged felhős, majd én elmegyek, megkereslek téged" - úgy tűnik, a többiek folytatták a logikám, mert most Mechi és Xabi lépett be, aztán pedig Cande, Rugge és végül Lodo, végül együtt énekeltünk, és amikor a szám véget ért, a tömeg óriási tapsban tört ki. Amennyire tudtam, Jorgera néztem, de nem tudtam semmi leolvasni az arcáról. Hát persze... a színészek veszélyes fegyvere a kamu mosoly. Jól tudtam a sorrendet. Most a Habla Si Puedes, aztán pihenhetek, mert  csak az utolsó előtti dalnál, a Podemosnál kell újra belépnem, aztán pedig a Crecimos Juntos jön. 

    

Mind levonultunk a színpadról, mert most Fel mondja el a közönségnek, hogy miért nem a szokásos párosok vannak. Beszélni akartam Jorgeal arról, amit hallottam, nem tudtam, hogy mit akar tenni Lukas fenyegetésével kapcsolatosan, de Tara elrángatott, mert Fel 2 perces beszéde alatt át kell öltöznöm. Gyorsan felrángattam magamra a ruhát, de így is csak pont hogy elkészültem. Színpadra léptem és teljes szívemből énekeltem. A dal végén a lábaim úgy remegtek, hogy az már lehetetlen... És ez nem az izgalomtól, vagy valamilyen lámpaláztól volt. A dal váltotta ki belőlem. De megnézném, ti hogy adnátok elő egy dalt remegés nélkül, ilyen átéléssel, számlálhatatlan ember előtt.

Valahogy, én sem tudom, hogy sikerült, de sikerült lekászálódnom a színpadról. Mechivel váltottunk egy hajrá pillantást, mert ő jött Xabival. Ahogy felcsendült a Si es por amor dallama, Jorge állított meg. 

- Tini! -fogta meg a karom. - Én... Nem azért lesz, amit hiszel, hanem pont az ellenkezője miatt. - hogy mi van? Te jó ég... Jorge tönkre fogja tenni a karrierjét. Értem...<3 Mi? Tök mindegy, hogy értem, vagy a szomszéd Gizi néniért, de nem teheti tönkre.

- Mi? - értetlenkedtem, de már elment. Megpróbáltam utána menni, de nem láttam. Úgy gondoltam majd meggyőzöm, hogy ne tegye, de hogy csináljam, ha nem, tudok vele beszélni? De a kisördög felem mindig akkor jelentkezik, amikor nagy a probléma. Mi van, ha úgy csinálok, mintha Jorge lennék, és szólok Lukasnak, hogy nem teszem meg. Küldök neki egy sms-t. Én, zseni! 

Miután meggyőződtem róla, hogy senki nincs bent, belopakodtam Jorge öltözőjébe és a táskájából előkotortam a telefonját. A sors besegített, harmadik próbálkozásra sikerült eltalálnom a feloldási mintát, ekkora mázlit! Kikerestem az ismeretlen számot, amiről Jorge az üzenetet kapta Lukastól. Leírtam, ami eszembe jutott.

Nem adom fel a karrierem, nem tudsz mit tenni ellenem!

Elküldtem az üzenetet és ezzel elintézettnek véltem a dolgot, már csak valahogy Jorgeal kell beszélnem, de hogy már ne legyen kapkodás, gyorsan elmentem átöltözni. Felkaptam, a lila ruhát és kirohantam a folyosóra. 

- Rugge, nem láttad Jorgeot? - kérdeztem. 

- Azt mondta, kimegy levegőzni. - rántott vállat Rugge, mire én kirohantam. De kint senkit nem találtam. 

- Jorge! -végső elkeseredésemben elordítottam magam. Nem kellett volna.

- Tini, ha legközelebb sms-t írsz Jorge nevében, kicsit próbáld meg jobban utánozni! - legutoljára Lukas éles hangját hallottam, aztán valamilyen édes illattól átmeneti sötétség telepedett a szememre.

                                                                            *

Amikor Jorge meghallotta Tini kiáltását, úgy érezte, rohannia kell. Hogy mielőtt bejelenti a koncerten, hogy Lukasnak adja a helyét, beszélnie kell Tinivel.  Már nem oda ment, ahová az esze vitte, csak a szíve vezérelte. Amikor úgy érezte, innen jött a kiáltás, megállt. De senki nem volt ott. Csak egy rongy. Egy fehér rongy. Jorge felemelte. Csak távolról szagolta meg, elég sok krimit látott már. Ami most jól is jött. Édes, andalító illata volt. Felemelte a fejét, csak akkor vette észre a kocsit. Lukas ült az első ülésen. De hátul Tini feküdt eszméletlenül. Jorge rohanni kezdett a kocsi után, de nem érte utol. Még meg kell keresnie Szuper-dokit,. hogy a szuper-hírnév mellé szuper-gyorsaságot is kér. A zsebében megcsörrent a telefon.  Lukas üzent.

Amint bejelentetted a koncerten, megmondom, hol van Tini.

Nem maradt más. Át kell adnia a helyét Lukasnak. De akkor újra megcsörrent a telefon. Rosa volt az. Jorge először ki akarta nyomni, de ha a koncert közepén hívja, biztos fontos, tehát felvette.

- Olyat mondok, hogy elájulsz. - mondta Rosa a telefonba. - Lukas sarokba van szorítva.

                                                        Continuará... 

12.Capítuló: Ne add fel!

Hola chicaaas!!!

No, hát, először is: vasárnap július 12-e van, amihez a naptárba már nagy betűkkel befirkáltam, hogy: SZÜLINAPOM. Tudom, hogy sokszor mondtam már, de a jóból sosem elég, szeretném megköszönni nektek, hogy ennyien olvassátok a blogom. Nem is tudjátok, mennyit jelent ez nekem, egyszóval: köszönöm!
Másodszor: mivel ez a sztori az Amor Eterno c. dal köré íródott, a koncertet szántam lezárásul neki. De ugye mivel a történet rögtön a koncert után folytatódik, az évadot két részre osztom majd. :)
Harmadszor: Ha még nem hallottatok róla, most mondom, hogy az új blogom szombaton nyílt, örülnék neki, ha benéznétek. Diecesca-fanok nyomás!:D 
Elfelejtettem linkelni a blogot, úgyhogy utólag megteszem: egymasiknap.blogspot.com

Miután Mechi és Xabi elmentek az étterembe, mi tanácstalanul álltunk a tér közepén. 

- Szálloda? - ásított Cande.

- Aha... - bólintottunk mind fáradtan. Felszálltunk a motorra, de amikor a fiúk beindították a járművet, megjelent egy csapat motoros. Nem voltak olyan ijesztően nagydarab fiúk, mint a filmekben, alkatra inkább olyan Jorgehoz hasonlítottak. Nem is ettől ijedtem meg. Hanem attól, aki az élükön állt. Lukas volt az. Ránéztem Jorgera. Az arcán megfeszültek az izmok és védelmezően maga mögé húzott. 

- Hát kikkel nem hoz össze a sors? - szállt le a motorról Lukas.

- Jorge, menjünk! - lépett mellénk Tomas és Rugge. 

- Jobban vagy, Tini? - vigyorgott rám Lukas. - Úgy hallottam, történt egy, s más a sajtótájékoztatón.

- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, én esküszöm... - Jorge megindult Lukas felé, de Tomas és Rugge visszafogta. 

- Nem vagy elég bátor hozzá! - lépett előre Lukas. Egy pillanatra úgy látszott, Jorge a következő pillanatban neki iramodik, de megfordult és felszállt a motorra. Egy felől örültem neki, hogy visszafogja magát, másrészt viszont tetőig voltam azzal, hogy Lukas itt fenyegetőzik. Tényleg, úgy viselkedett, mintha ő lenne az FBI fejese és mindent megtehetne, amit csak akar. Nem tudtam türtőztetni magam. Ott állt, egy lépésre előttem. Ökölbe szorult a kezem. Odamentem hozzá és behúztam neki egyet. Nem sokan tudják, hogy lányként mekkorát tudok odasózni. De az edzések, a sok tánc megerősített. És most akkorát ütöttem, hogy még az én kezem is fájni kezdett. Lukas földre rogyott, én meg örültem neki, hogy a haverjai nem indulnak meg felém, ennek ellenére mindegyikük egy helyben állt.

- Ne fenyegess! - ezzel a mondattal úgy éreztem, most filmbe illő módon következhet a kilépőm, ezért felpattantam Jorge mögé, akinek semmit nem tudtam leszűrni az arcáról. Sokáig egyikünk sem szólalt meg. 

- Ügyes voltál csajszi! - végül Lodo törte meg a csendet.

- Azért ilyet többet ne csinálj! - kiáltotta előre Rugge. - Megijesztettél. Akármelyik melák neked lendülhetett volna.

- De azért jó voltál! - vigyorgott Cande, aztán ránézett a komoly arcú vőlegényére és ettől ő is elkomorodott. - De Ruggenak igaza van.

Az egyetlen, aki egy szót sem szólt egész úton, az Jorge volt. Amikor megérkeztünk, Lodo és Jorge még lerendezték a motorokat, a többiek pedig felmentek a szobájukba. Úgy döntöttem, megvárom Jorge-t. 

- Kit vársz? - jött be Lodo.

- Jorge-t. - mondtam. 

- Mindjárt jön. - Lodo is felment a lépcsőn, egyedül maradtam a szálloda halljában. Pár perc múlva végre betoppant  Jorge is. Úgy tűnt, elindul felém, de amikor odaért hozzám, szótlanul elsétált mellettem.

- Baj van? - rohantam utána a lépcsőn. 

- Nem, dehogy... - próbált lerázni.

- Jorge.... - hiába, elszántan követtem.

- Hogyne lenne? - amikor felértünk, végre megszólalt és felém fordult. - Nem láttad te, hányan voltak ott? Sokkal erősebbek, mint te.

- De egyikőjük sem csinált semmit. - védekeztem.

- De csinálhattak volna. - emelte fel a hangját. - Akármit. Mi van, ha Lukas erre ment ki? Hogy testi kárt okozz neki? Tudod, hogy cuppogna rajta a sajtó? 

- Te bizonygattad egész nap, hogy bízzak benned, akkor most kérlek te is bízz meg bennem! - újra elindult volna, de megállítottam. 

- Nem én vagyok az, aki meggondolatlanul cselekszik. - mondta.

- Mi értelme van a kapcsolatunknak, ha nem tudsz megbízni bennem? - halkultam el. Éreztem, hogy a szemembe könnyek szöknek. Amikor becsaptam az ajtót magam mögött, valahol belül tudtam, hogy mennyire örülnék neki, ha utánam jönne, de a folyosóról egy hang sem hallatszott. Néma csönd volt. Az ágyra rogytam és a zokogni kezdtem. Egy idő után már csak a könnyeim potyogtak. Aztán a fejemben megszólalt az Amor Eterno. Az a dal, amit még 3 nappal ezelőtt kezdtem el. De a gitár valahogy más dallamot játszott. Szomorúbb volt. Elővettem a gitárom és én is játszani kezdtem. Amikor a refrén végéhez értem, letettem a hangszert. De a fejemben tovább szólt a dallam. Már nem volt szövege, csak dallam. A dalom tökéletes folytatásának dallama. Hihetetlen, hogy hogy tudott ez a fejemben megszületni.

Gyorsan lekottáztam, de ahhoz, hogy szöveget írjak hozzá, már túl fáradt és szomorú voltam. Az ágy alá csúsztattam a gitárt és a lapokat, majd újra a párnámra dőltem és újra csak zokogni tudtam. Becsukott szemmel feküdtem a sötétben. Már azt sem tudtam, hogy alszom-e, vagy ébren vagyok. Aztán hallottam, ahogy benyit valaki. Az ágy szélére ült és végigsimította a hátam. Reméltem, hogy Jorge az. De amikor kinyitottam a szemem Mechi ült ott. De tudjátok mit? Jobban örültem neki. Rá volt szükségem. Most sem kérdezett semmit, csak hagyta, hogy a vállán sírjak. Aztán elaludtam. Teljesen kimerült voltam. És Mechi végre megnyugtatott, így a szememre álom telepedett. 

Reggel amikor felébredtem, Mechi már javában pakolt körülöttem. Igen, ma már szedelőzködnünk kell. fél 7-től koncert, utána pedig indulunk Buenos Airesbe.  

- Mennyi az idő? - ültem fel. 

- Fél 12. - nézett az órára. - De ne aggódj, összepakoltam helyetted!

- Köszi. - mosolyogtam rá. 

- Hé! - ült mellém. - Nálam nem elég egy mosoly, hogy elhiggyem, minden rendben. A fiúkat átverheted ezzel, de engem nem. Mi történt?

- Jorgeal... azt hiszem, szakítottunk. - vallottam be. 

- Mi történt?

- Behúztam Lukasnak.... -kezdtem, de megállított.

- Hogy mi? - akadt ki. 

- Igen. Tegnap miután elmentetek, megjelentek. 

- Egy részről:nagy voltál! - mosolygott, de rögtön arckifejezést váltott. - Másfelől: hogy képzelted? 

- Mi a baj ezzel? - tártam szét a kezem. - Hogy tud Jorge ezen kiakadni?

- Tini, Jorge aggódott érted. - mondta. - Lukas bármire képes és csak hergeled ezzel. Jorge pedig jól tudja.

- Akkor is meg kéne bíznia bennem. - álltam fel. 

- Nem erről van szó... - mondta halkan. - Bízik benned. Csak szeretne megvédeni. Mert szeret téged.  
- Lányok, nem lesz próba! - nyitott be Fel. - A technikusok csúszásban vannak az erősítéssel, úgyhogy nincs idő próbálni.
- Elmehettek egyet sétálni... - kukucskált be Tara. Legnagyobb meglepetésünkre Fel kezét fogva. Na ja. A szerelem mindenkit megtalál. Csak egyeseket el is hagy. De tudjátok mit? Nem könnyű az életem, de Isten a legnehezebb csatákat mindig a legjobb harcosoknak adja.  Ezzel a gondolattal akartam átvágtatni Jorge-ékhoz, de Mechi megállított.
- Csak gondold át, amit mondtam. - aztán elengedett. Én átrohantam a szobába, ahol csak Rugget és Candet találtam. 
- Jorge? - kérdeztem zihálva.
- Azt mondta, el kell intéznie valamit. - rántotta meg a vállát Rugge. Lerohantam a lépcsőn, hátha még utolérem, de már sehol nem találtam. Ellenben valakivel. Rosa álldogált ott. Háttal nekem. Megtehettem volna, hogy elosonok mellette, úgy hogy észre sem vesz, de én nem ilyen vagyok.
- Rosa, ugye? - szólítottam meg, mire megpördült.
- Szia. - mosolygott. - Igen. Te pedig Tini. Ki ne tudná?
- Figyelj, én csak... - kezdtem. - Szeretnék bocsánatot kérni, amiért úgy kiakadtam...
- Hé... - Rosa tényleg végtelenül megértő volt. 
- De, én hülye voltam... - még mindig csak a földet néztem.
- Nem hülye voltál, csak szerelmes. - mondta. 
- De nem érte meg. - Hihetetlen. Rosa szinte tök idegen nekem, de mégis... olyan, mintha, már évek óta ismerném.
- Mi? - nevetett fel. - A szerelem mindig megéri. Hidd el, a Blancok-kal, sosem könnyű. Ha valami közös bennünk, az az, hogy szeretjük a kihívásokat. Daniel sem volt egy könnyű eset. Évekig harcoltam a szívemmel, mert féltem a csalódástól és a bánattól. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás, magány az ára, akkor is megéri.
- Tessék? - néztem értetlenül Rosára. 
- 20 perce viharzott el mellettem, menjünk utána! - vigyorgott, mire csak ennyit tátogtam: köszi. Rohanni kezdtünk az utcán. 20 perc elég nagy előny. Azt sem tudtuk, jobbra, vagy balra menjünk, úgyhogy kérdezősködni kezdtünk. Egy férfi az utca jobb oldalán lufit árult. 
- Elnézést... - szólította meg Rosa. - Nem látott egy fiút? Olyan... magas, barna hajú, barna szemű...
Megrázta a fejét, úgyhogy átmentünk az utca másik oldalára, ahol egy ovis csapat éppen tízóraizott a padokon. 
- Sziasztok! - köszöntem, mire felsikítottak. Persze, a Violetta. - Nem láttátok Jorge Blancot?
Értetlenül néztek rám. - Oké, láttátok Leónt? 
- Arra! - mutattak jobbra. Rohanni kezdtünk, de elágazás után elágazás következett. Szerencsére mindig találtunk valakit, aki tudta, merre ment Jorge. Végül egy téren kötöttünk ki. Na és vajon kivel vitatkozott Jorge? Hát persze, hogy Lukassal.  Megindultam volna feléjük, de Rosa visszatartott.
- Várj! - a zsebében kezdett kotorászni. 
- Mi az? - suttogtam, de nem válaszolt. 
- Csak a fák mögött, hogy ne lássanak. - mondta halkan. Közelebb mentünk, de csak annyira, hogy halljuk, mit mondanak, de a fák takarásában maradjunk. 
- Jól van, akkor mit akarsz? - hallottam Jorge hangját. 
- A koncert végén jelentsd be, hogy nem vállalsz többé semmilyen munkát, ami Leónhoz kötődik, visszalépsz a koncertektől és a helyed átadod Lukas Carria-nak. - mondta Lukas. - Vagy... történik egy, s más Tinivel... - vigyorgott. Na de most komolyan. Velem vesztegeti meg Jorgeot? Nem volt neki elég a tegnapi ütésem?
Kirázott a hideg. Már megint fenyegetőzött. Vártam, hogy mi lesz Jorge reakciója. Biztos majd jól kiosztja Lukast! Hajrá Jorge! 
- Jó. - legnagyobb meglepetésemre Jorge összeszorított állkapoccsal bólintott és sarkon fordult. 
- Ez a... - majdnem odamentem Lukasékhoz, Rosa megint visszatartott. Megvártuk, hogy Jorge és Lukas is elmenjen, aztán Rosa visszarángatott a szállodába. 
- Most mit fogunk csinálni? - kérdeztem fáradtan. 
- Te semmit. - liftet hívott, majd betolt engem a felvonóba. - Csak maradj nyugton és várj! Van egy tervem!
A liftajtó becsukódott és én megfogadtam, hogy most nem csinálok semmi őrültséget és maradok a fenekemen. 
- Tini, hol voltál? - amikor a folyosóra értem, Cande támadott le. 
- Öhm, csak el kellett intéznem valamit. - mondtam.
- Jó, de most már tudsz velünk jönni ugye? - mosolygott. - A csajokkal lemegyünk, van itt egy dzsúz bár. 
- Persze. - bólogattam. 
- Megyünk? - ugrott ki a szobából Lodo a sarkában Mechivel. 
- Aha, gyerünk. - amíg odaértünk a bárhoz, egészen addig abban a téves hitben voltam, hogy semmi értelme nincs elmondani a lányoknak, hogy mi történt. 
- Hová mentél? - lépett mellém Lodo.
- Csak... sétáltam egyet... - kezdtem, de rájöttem, hogy most arra van szükségem, hogy kitálaljak a lányoknak. - Igazából... Lukas és Jorge találkoztak reggel.
- Mi? - állt meg Cande.
- Találkoztam Rosaval és utolértük Jorgeot. - magyaráztam. - A téren találtuk meg, Lukassal beszélt.
- Miről? - kérdezte Lodo.
- Lukas velem fenyegette meg Jorgeot. - elhalkultam. - Azt mondta neki, vagy lemond a koncerten a karrierjéről, vagy történik velem egy, s más.  
- Ez a... - Lodo ökölbe szorította a kezét.
- Mit akarsz tenni? - kérdezte Mechi.
- Rosa azt mondta, van egy terve. - mondtam. Én sem tudom, miért de teljes mértékig bíztam Rosában. 
Rendeltünk 4 dzsúzt, Mechi epreset, Lodo banánosat, Cande cseresznyéset, én pedig dinnyéset.
- Tudod mit? - viccelődött Lodo. - Nem kell ide terv. Megyünk, lesz egy nagy csihi-puhi, aztán el van intézve.
 A lányok jól elterelték a figyelmemet. Persze a képek sem maradhattak el. Ezek nagy része vagy facebookon, vagy instagramon landolt.

                                              @LodoComello: Fáradt vagyoook!:(

@TiniStoessel: nyamiii!:D 

@MechiLambre: Candevel

Észre sem vettem, hogy telik az idő. Amikor Mechi ránézett az órájára. 
- Te jó ég csajok! - ijedt meg. - Már rég felöltözve kéne a színfalak mögött várnunk! 
- Mennyi az idő? - fagyott le Cande. 
- Hat óra. - erre mindenki felpattant. -  A koncert fél óra múlva kezdődik. 

                                                       Continuará....