6.Capítuló: Próba, próba, próba avagy egy fárasztó nap

                                                 6.Capítuló:

      Próba, próba, próba, avagy egy fárasztó nap

Hola, kedves olvasóim!
Ahogy megígértem, itt van az új rész, jó olvasást!:)

Amikor elértünk a szállodához, szóltam Mechinek, hogy visszafordulhat, mert az ŐRÜLT motoros elhozott. Bosszankodva irányt váltott és nemsokára meg is érkezett. Ahogy mind együtt voltunk, elindultunk próbálni. Cande és Rugg lefoglalta a zongorát, én és Jorge a táncterembe mentünk, Lodo az énekterembe ment, Mechi és Xabi pedig eltűntek. Persze a kamera mindenhova bejutott, hogy előzetest csináljon a koncertnek. Nem egyszer vette fel azt, ahogy Jorge a Podemos pintar helyett azt énekli, képes vagyok hülyének lenni, mire én rázkódtam a röhögéstől.

Lodovica énekpróbájából végül heves fotózkodás lett, Mechi és Xabi próbája is nevetés eredményezett, mert Mechi állandóan elvétette a forgást (persze nem véletlenül), így mindig Xabi mellkasán landolt a mikrofonnal. Ezen a délutánon nem haladtunk nagyjából semmire, mert az egész napot végig nevettük.

- Komolyabban, kérlek! - jelent meg Fel. - Több próba már csak a koncert előtt lesz!

- Jó... - ugrott le a hintáról Jorge. - Komolyak leszünk. Jorge módra.

- Nem! - fogta fel a dolgot Felipe. - Fel módra legyetek komolyak! Lepróbáljuk a koncertet! Most!

- Jó...- komorodtunk el.

- Az algo se enciendevel kezdünk! - mondta Tara, mire mi beálltunk és táncolni kezdtünk.

A dal után pihenhettünk, mert Cande és Rugg következett a Te Creoval. Én leültem a színpad előtti sorba és hallgattam a dalukat. Egyszerűen látni lehetett köztük a vibrálást. Ha ők ketten együtt énekelnek, mindenki lélegzet visszafojtva hallgatja őket.

„Nem tudom,ha jól döntök és nem tudom,ha tévedek
Nem tudok,beszélni és nem tudok néma maradni.
Miért érzem ezt?
Vajon ez a szerelem?
Bár valami azt súgja nekem,hogy
Amíg valami növekszik bennem
Megtaláltam a választ a magányra
Most már tudom,hogy kell élnem az álmaim.
Most már tudom,hogy mi a föld és az ég
Szeretlek,szeretlek
És én nem félek a karjaidban
Szeretlek,szeretlek
Hiányzik az,ahogy rám nézel
Azt hiszem,azt hiszem
Nem tudom,ha jól döntök és nem tudom,ha tévedek
Nem tudok,beszélni és nem tudok néma maradni.”

Igen, ez a dal tényleg nekik íródott.

- Szép ugye? - ült le mellém Jorge.

- Az! - mosolyogtam. - Nem tudom, hogy nem találtak előbb egymásra. Ilyen tiszta szerelemre nem lehet minden nap találni.

- De ha az ember megtalálja a neki valót...

- Sosem engedi el. - fejeztem be a mondatát.

- Igen. - bólintott. - De van, hogy rosszul döntünk. Megbántjuk a másikat, vagy... nem is tudom... a képbe lép egy harmadik személy.

- Nem értem... - most Peterről beszél?

- Lodo, te jössz! - kiabált barátnőmnek Fel. Lodovica színpadra állt, és teljes szívéből énekelt.

„ Biztosan hallottál már arról beszélni, mit lehetne tenni

Miután varázslatosan énekeltem,

Rájöttem, ki akarok lenni.

Már nem számít, hogy mi történt, csak az, hogy mit tettél

A színek, amiket a festéshez használsz és hogy mit művelsz az ecsettel

Tudom, hogy léteznek manók és tündérek

És hogy megpróbálni jobb, mint a semmi

Ne állj meg, ne hagyj abba semmit,

Repülj magasra és akkor majd látod

Oda megyek, ahol fúj a szél,

Ma azt mondom, amit érzek

A legjobb pillanatomban vagyok

És tudom, hová akarok menni.”

Amikor vége lett, Jorge jött a Voy por ti-vel.

„ Legalább láthatatlan vagyok
És csak én értem, hogy mit teszel velem
Nézz meg jól, és mondd meg, ki a jobb
Melletted ellenállhatatlan leszek
És úgy teljesítek, hogy nehéz elhinni
Nézz meg jól, és mondd meg, ki a jobb
Beszéljünk az időről
Amikor már láttalak, de te engem még nem
Ebben a sztoriban minden fordítva van
De nem érdekel, mert ezúttal megszerezlek
Beszéljünk az időről
Én mindig ott leszek neked
Még ha nem látod is, nézz rám
De nem érdekel, mert ezúttal megszerezlek
Tudom, hogy néha lehetségesnek tűnik
Nézz meg jól, és mondd meg, ki a jobb
Nem látod, de ti nem illetek össze
Vedd végre le a takarást a szemedről
Beszéljünk az időről
Én mindig ott leszek neked
Még ha nem látod is, nézz rám
De nem érdekel, mert ezúttal megszerezlek”

Most is rám nézett. Mi van, ha Jorge azt hiszi, hogy még Peterrel vagyok? Végül is arról is csak Mechinek meséltem, hogy Peter megkérte a kezem. 
Aztán én jöttem a Habla Si Puedessel.

"Beszélj ha tudsz,
kiáltsd amit érzel.
Áruld el kit szeretsz,
és ki az aki boldoggá tesz.
Ha nem tudsz meghallgatni,
Bár próbálod én beszélni fogok.
Ha szeretnéd, nézz rám,
És a szemeid lehet, hogy beszélni fognak.
Érezni fogod a szerelmet, és utána fogsz menni.
Beszélni fog az igazság,
még egyszer átölel téged.
Beszélj, ha tudsz,
Kiáltsd mit érzel,
Áruld el kit szeretsz,
és ki az aki boldoggá tesz”

Nem tudtam tovább énekelni. Az alap csak ment, én pedig ott álltam, és nem tudtam folytatni.

- Baj van? - nézett rám Felipe.

- Nem... - ráztam meg a fejem.

- Jó, ez majd jó lesz! - bólintott. - Crecimos juntos.

Mind színpadra léptünk és énekeltünk. 

„Együtt nőttünk fel, mindent megtettünk érte

És elindultunk, sokat kellett még tanulnunk.

Együtt nőttünk fel, és akaratlanul is megtaláltam kezeidet

Növekedtünk, a zongora minden hangjegyével

Most mi lesz?

Hol fogunk újra találkozni azokkal, akiket megismertünk?

Azokkal, akikkel elértünk a véghez?

Új utakra megyünk, mindazzal, amit átéltünk

Varázslattal és kreativitással

Az igazság a szívünkben van

Az ég ezer színnel, erre szeretnék emlékezni

A kezeid mindig az oldalamon lesznek

Együtt nőttünk fel, minden pillanatban egy álommal

És elindultunk, a szenvedéllyel, ami vezetett minket

Együtt nőttünk fel, így sikerült magunkat tükrözni

Változtunk, de mindig felálltunk

Most mi lesz?

Hol fogunk újra találkozni azokkal, akiket megismertünk?

Azokkal, akiket követtünk, akik követtek minket?

És azokkal, akik egy nap majd visszatérnek

És most már tudom, te mindig itt leszel az oldalamon

Látom a fényt, amit te adsz nekem

Ez segít nekem folytatni

És együtt érünk majd a végéhez

Mint egy dallamban

Egyszer majd újra kezdjük

Hogy reményt adjunk a szívünknek

Még nincs vége, tudod milyen érzés

Nincs itt a vége

Nem kell félned, nem fogok félni

Semmitől sem félek

Új utakra megyek, mindazzal, amit átéltünk

Varázslattal és kreativitással

Az igazság a szívünkben van

Az ég ezer színnel, erre szeretnék emlékezni

A kezeid mindig az oldalamon lesznek

Ez segít nekem folytatni

És együtt érünk majd a végéhez”

- Szuper! - tapsolt Fel. - 10 perc szünet! Jorge, Podemos jön, Podemos pintar-ral, nem Podemos ser estúpido-val.

- Oké.. -röhögött, majd felült mellém a hintára.

- Csatold be magad! - mutattam a hinta csatjára.

- Miért? - mosolygott – képes vagyok hülyének lenni.

- Vicces! - mondtam neki nevetve.

Felcsendült a dallam, és Jorge énekelni kezdett.

"Nem vagyok a tengerben lenyugvó Nap,

Nincs semmim, hogy ez megtörténjen

Nem vagyok a szőke herceg sem...

De vannak dolgok, amiket igenis tudok,

Gyere ide és megmutatom!

A szemedben látom, csak próbáld meg elképzelni!

Ki tudjuk festeni színekkel a lelkünket

Kiálthatjuk, hogy : yeah!

Repülhetünk szárnyak nélkül!

Légy a szövege a dalomnak,

Zárj a hangodba
Nem a cél, sem a szerencse ami idehozott,

Gondolom,

A varázslat volt

De vannak dolgok, amiket igenis tudok,

Gyere ide és megmutatom!

A szemedben látom, csak próbáld meg elképzelni!

Ki tudjuk festeni színekkel a lelkünket

Kiálthatjuk, hogy : yeah!

Repülhetünk szárnyak nélkül!

Légy a szövege a dalomnak,

Zárj a hangodba”

Aztán megtörtént. Nem tudtam, próbacsók e, de megcsókolt. Azt tudtam, hogy nem akarom, hogy vége legyen.

- Tökéletes! - kiáltotta el magát Fel – Na látjátok, csak ennyi kell és máris mehettek! Akiben még van energia, este hatkor lent az udvaron sütögetünk!
Erre felcsillant Xabi szeme. Ha kajáról van szó, mindenre képes. Talán egy valami van még, amiért ennyi mindent megtenne és az Mechi. Felmentünk a szobába és én szinte rögtön elhasaltam az ágyon. A csuklóm még mindig fájt egy kicsit, úgyhogy bekentem, de utána már csak annyi maradt meg, hogy elterülök a párnáim között és elaludtam. Végül a telefonom csörgése ébresztett fel. Jorge hívott. Felvettem, de nem szóltam bele, mert félig még mindig kómás állapotban voltam. 
- És mikor mondod meg neki? - hallottam Jorge hangját.
- Nem tudom, de még nem tudhatja meg. - ez kifejezetten Xabi hangja volt. Tudtam, hogy véletlen hívás, de nem tehettem le. 
- Mechi még nem tudhatja meg. - már tudtam, hogy a rózsával függ össze ez az egész.
- Tini nem gyanakszik? - Jorge kérdésére én is szívesen válaszoltam volna. De igen gyanakszom! De itt már elegem volt. Kinyomtam a telefont és a fiúk szobája felé vettem az irányt. Úgy trappoltam a folyosón, hogy már előre tudhatták, hogy jövök. Berontottam az ajtón, de ördögi cselszövögetők helyett csak Rugget, Xabit és Jorgeot találtam bent. Jorge a kanapén nyúlt végig, Rugge pedig valami cukorkát dobált a szájába. 
-  Tini... Mit keresel itt? - lépett elém Xabi.
- Veled még különben is beszélek! - kiabáltam. - Hogy lehettek ilyen... gonoszak! - igen, amikor egy csípős megjegyzést akarok tenni, az egészből néha csak egy kislányos mondat jön össze.
- Tessék? - nézett rám kérdőn Jorge.
- Hallottam, mit beszéltek! A nagy eszetekkel felhívtatok! 

- Tini kérlek! - mondta Rugg úgy, mint aki mindent ért. - Csak hidd el, hogy nincs itt semmi összeesküvés és nyugodj le! Épp magunkat nézzük! - mutatott a tévére, ahol épp a Párizsi koncertünk ment.
- Xabi épp csak Mechi szívét fogja darabokra törni! - ragadtam meg a kilincset. - Ja és kapcsoljatok át, mert egy másik csatornán is ti mentek.
- Tényleg? - nyúlt Rugg a távirányítóért. - Melyiken?
- Animal Planet! - rohantam el a folyosón. 
- Tini! - futott utánam Jorge. - Ez nem az... aminek látszik!
- Hát? Azt mondjátok, nem az, de egyikőtök sem tudja elmondani, hogy akkor micsoda.
- De...
- Nem de! - indultam el.
- Xabi meglepetést akar Mechinek! - állított meg. - Nem arra az időpontra szervezte az egészet, amikor összejöttek, hanem a megismerkedésükre. Elviszi egy híres étterembe, ahova Mechi mindig el akart menni.
- Én... - na most tényleg leégtem. - Olyan hülyén érzem magam. 
- Nem kell! - mosolygott. - Te csak a legjobbat akartad Mechinek.
- Igen, de akkor is... - tényleg úgy éreztem magam, mint aki kitalált egy teljesen valótlan összeesküvés elméletet és igazából ez így is volt. Szerencsére Tara megmentett.
- Gyertek!- intett -  Előkészült minden!
- Ruggero! - Jorge beugrott a szobába és becsapta az ajtót maga mögött.
- Kicsit dinka! - nézett utána Tara - De egyszer majd jó párost alkot VALAKIVEL! - lökött oldalba. Lementünk az udvarra, ahol a többiek már a tűzhely körül ültek. Én Mechi mellett foglaltam helyet és nem tudtam, mit mondjak neki. Aztán oda jött Xabi és sokatmondó pillantást vetett rám. Egyszerre volt kérlelő és ahogy tőle már megszokhattam... "mindjárt éhen halok" -os. Oda engedtem a helyemre és meg sem szólaltam. Aztán valaki hátulról hátba ütött.
- Vigyázz, lépcső! - kiáltotta Rugge mögülem, mire én kiejtettem a kezemből a kenyeret. Erre persze Jorge és ő is röhögésben törtek ki, de mindenki más is, mert a fiúk papírból készült "Batman" maszkot viseltek.
- Hát, az agyevő bogár éhen halna bennetek az biztos! - nevetett Mechi. - Ha ezt Fel látná...
- Tényleg, hol van Fel? - kérdezte Lodo, mire mind egy pad irányába néztünk, ahol Fel és Tara ültek. 
- Öööö... - erre még a fiúk is elcsodálkoztak. 
- Szerintem ne zavarjuk őket! - huppant le mellém Rugg.
- Fel és Tara? - vett egy darab húst magához Jorge. 
- Mindig úgy éreztem, ők a mi másod-szüleink. - mosolygott Cande.
- Aha, én is! - Jorge még vagy három paradicsomot, hagymákat és szalonnát is feltűzött a villájára, és 10 perc múlva egy szép kis gyűjteménye lett. 

- Mit akarsz ezekkel? - nyúltam egy hagymáért.

- El a kezekkel! - mosolygott, majd felállt, mindent egy tányérra tett és odavitte Taranak és Felnek. Amikor visszajött, nagy vigyor ült az arcán. 

- Biztos, hogy ma összejönnek! - mondta.

- Küldetés teljesítve! - pacsiztak Ruggal.

- Miért, mik vagytok ti? - nevettem el magam. - Szerelemszakértők?

- Nem! - húzták le a maszkjukat. - Mi vagyunk a H.D.A.

- Vagyis? - néztem rájuk. 

- A Héroes De Amor! - kiabáltak, majd elkezdtek feltartott bal kézzel rohangálni a tűzhely körül.  

Candevel összenéztünk. Mindeketten tudtuk, hogy Ruggero és Jorge együtt a végtelen hülyeség megtestesítői. Csináltak már ennél sokkal nagyobb baromságot is. Például kisminkelték egymást, vagy titkos ügynöknek öltöztek és eljátszották, hogy ellopnak egy festményt. Ők ketten olyanok, mint az ikrek. Elválaszthatatlanok. Mindkettőjüknek van egy ilyen "nem komplett" oldala és egy megértő, végtelenül kedves énje is. Hát igen, elég nehéz esetek.